Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig
táplálható legyen, minden év november elsejétől a következő év május elsejéig legföljebb 0.316 m magas tartalék víz gyűjtessék össze s a Sióban mindig legyen annyi víz, hogy a Zsilip alatt levő mérczén 0 63 m magas vízállás mutatkozzék. Ha azonban a tó a megengedettnél magasabbra emelkedik, akkor szabad több vizet is leereszteni. Új zsilipet is építettek s kidolgozták az új zsilipkezelő szabályzatot s ezt a minisztérium 1868 decz. 31 -én jóvá is hagyta A jóváhagyott kezelőszabályzat értelmében a Sióban nem volt szabad 1 26 m-nél magasabb vízállást előidézni. No, most már azt hitték, minden jó lesz. Mennyire rosszul számoltak a tóba jutó és a tóból párolgás útján távozó vízmennyiséggel! A csatorna nem emészthetett többet, kiöntés nélkül, mint körülbelül 10 m3-t másodperczenkint! Valóban jelentéktelen mennyiség a tó természetes vízforgalmához képest. Ez a mennyiség 100 nap alatt kereken 144 milliméterrel tudja apasztani a tó vizét, ezért nem vehető észre a zsilipnyitásnak semmiféle lényeges hatása a vízállásra...(Cholnoky kereken 600 km2-nek számította a Balaton víztükrét. Megj. -V.Á.tól.) A hetvenes évek elején elég becsületesen viselkedett a tó.. . a hetvenes évek végén 1879-ben annyira megáradt, hogy 1 93 méter magasan kulminált a 0 fölött! Persze nagy kárt tett, még a füredi sétatérre is kiöntött s még két és fél évig nem apadt le 140 méter alá! Természetesen megint volt nagy lárma. ""Kiöntenek benünket, mint az ürgét"", ""puskaport a zsilipnek!"" stb. eféle kifejezés hangzott el az újságokban, pedig hát sem a zsilip, sem a csatorna, sem a kezelő-szabályzat, legkevésbé pedig a kezelők nem tehettek róla, mert azzal a gyenge érrel nem lehetett a tó vízállását szabályozni. De ezt nem látták be. Újra kezdték tanulmányozni a kérdést. A balatoni bozót-tulajdonosok meg a Déli-Vasút a víz lehető leapasztását követelték. A halászok meg a gőzhajótársaság magas vizet kívántak, a siói érdekeltség nem bánta, akármilyen a tó vízállása, de a Sióban mindig legyen víz s ne eresszenek annyit, hogy túlcsapjon a csatorna gátjain. KISZELY KÁROLY orsz. középítészeti felügyelőt bízta meg az akkori közmunka- és közlekedésügyi minisztérium a Balaton-kérdés tanulmányozásával. KISZELY jelentése minden kétségen kívül kimutatja, hogy a Sió-zsilippel és csatornával csak úgy lehetne szabályozni a Balatont, ha mársodperczenkint legalább 48 köbmétert le lehetne ereszteni, persze anélkül, hogy a Sió-völgyben kárt okozna. KISZELY véleménye szerint ehhez a csatornának 47 52 m2 keresztmetszeti területének kellene lennie, s mivel mélysége 2'34 méter, fenékszélességének 16 79 méternek kell lennie. Hasonló módon, véleménye szerint, ki kellene bővíteni a zsilipet is...KISZELY ajánlott egy zsilipkezelő-szabályzatot... 1888-ban kijött a szabályzat...a hozzá fűzött remények nem teljesedhettek, mert a Siócsatornát kiöntések nélkül csak 1'26 m mély vízzel lehetett megtölteni, ilyen mély vízzel pedig kereken csak 10 m3/sec vízmennyiség folyhatott le... A csatornát bővítették, de még 1891-ben 80,000 korona költséggel betonból, vasszerkezettel, új zsilipet építettek úgy, hogy ennek küszöbét a régi fazsilip küszöbéhez képest 60 cm-rel mélyebbre szállították. Ez a zsilip 50 köbméter vizet képes átereszteni. A csatorna azonban csak állítólag 24 m3 víz levezetésére volt kibővítve. 1894. április 12.-én nagy gonddal vízmennyiség-mérést végeztem a Sió446
