Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig
illetve a Balaton nádasaira vonatkozó részeket a hetedik fejezetben részletesen ismertetjük. A tószabályozással összefüggő kérdéseket a következőkben két problémakör szerint csoportosítva ismertetjük: az egyik a Sió-csatorna, illetve a Sió-zsilip és a Balaton vízszintszabályozása között összefüggések bemutatása, a másik a Balaton part- és mederszabályozása. A Sió-csatorna és a Sió-zsilip első fél évszázadának történetét talán legszemléletesebben Cholnoky J. (1918) által közöltek szerint lehet bemutatni Ö a következőket írta többek között erről az időszakról: "1863-ban megint sűlyedt a víz mintegy 1,35 lábbal (0,43 ni). Észrevették már akkor is, hogy ezt az apadást a párolgás okozta, mert hisz a viz az elmúlt év legnagyobb részében el volt zárva. Az utánna következő télen 4 5-5 láb mélységű nyáron pedig 3 3 láb mélységű vizet folyattak s ennek tulajdonították, hogy ""a nedves tél ellenére"" is a víz ismét 1-2 lábbal apadt. Az 1865. évi rendkívül havas tél és hóolvadás után a víz 1 65 lábbal emelkedett, míg végre októberben legalacsonyabb állásába 315 1 lábra jutott, tehát éppen a megállapított 0 vízre. Most helyreállt az egyensúly, a zsilipet teljesen ki lehetett nyitni s így folyt állandóan... Milyen büszkék és milyen nyugodtak voltak a tervezők! A szabályozást teljesen sikerültnek tartották s a Balatonról úgy beszéltek, mint elintézett dologról. Azt hitték teljesen a hatalmukban van! 1866- ban azonban egy kis meglepetés érte az intézőket. A víz a megállapított 0 vízszint alá sűlyedt 45 centiméterrel! Nagy bajok lettek ebből! A halak kezdtek kipusztulni, mert a partszegélyre, nádasokba, bozótokba rakott ikra szárazra került. A nádasok kiszáradtak, pedig azoknak mindig nagy értéke volt a tó partján... Ekkor kezdték el egyes hangok az eddig magasztalt zsilipet szidni. Ekkor kezdődött a jelszó: ""lopják a Balatont"! Pedig a dolog egészen világos. Hála a sorsnak, olyan nagy szárazság, mint a 60- as években, azóta sem sújtotta hazánkat. A kevés és kedvezőtleg időben hullott csapadék nem volt képes a rettenetes szárazságok óriási párolgását pótolni. (Kiemelés V.Á-tól) A gazdasági élet a legszárazabb 64-es évben szenvedte el a baj kulmináczióját, a tó csak két év múlva érte el minimumát, azután ismét emelkedni kezdett, bár 1867 őszén ismét 34 cm-rel állt a 0 alatt! Úgy akartak a bajon segíteni, hogy a Sió zsilipjét egészen lezárták. A Sió medre tehát száraz lett, fölverte a gaz, az érdekeltek nagy lármát csaptak. Persze szembe került a balatoni érdekeltség a sióberki érdekeltséggel. Az akkori helytartótanács 1866 július 24.-én kelt rendeletével kimondotta, hogy a siófoki mércze 0 pontján álló vízállás a minimálisnak tekintendő s az érdekelteket kezelő-szabályzat terveinek kidolgozására utasította. 1867- ben helyreállt az alkotmányos kormány s mindjárt első ténykedéseinek egyike volt, hogy 1867 aug. 26-án rendeletet bocsátott ki a Sió-zsilip kezelésére. Megállapította, hogy a legalacsonyabb vízállás a 0 legyen, de hogy a Sió mindig 445
