Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig
tették és felhasználták az 1975. után történt műszaki beavatkozások (pl. partrendezések, kikötő építések, zagytér kialakítások stb.) tervezési dokumentációit. A fentiek alapján elkészítették és a FÖMI-ben kinyomtatták "A Balaton jogi partvonalának és ezen belüli nádas állományának felújított térképét." A nádasok területének meghatározásánál 1985-ben nagyobb súlyt helyeztek a szárazföld és a nyíltvíz felőli bejárások során rögzített nádasokra, amikor a légifénykép felvételeket értékelték. A nádasok területét 1985-ben összesen 1 216 hektárban határozták meg, melyhez még 230,6 ha vízinövényzettel benőtt, de nem nádasnak minősített terület tartozott. így a növényzettel benőtt terület összesen 1 446,7 ha-t foglalt el a 105,09 m A.f. szintmagasságon belüli, illetve az előbbiekben leírt területvonalakkal meghatározott tóterületből. Ez a területnagyság mintegy 2,4 km2-rel kevesebb, mint amit a légifényképek alapján 1975-ben meghatároztak. A különbség még nagyobb, ha a ténylegesen nádasnak minősülő területeket vesszük figyelembe. Az ún. jogi partvonal felülvizsgálata során 1985-ben megállapították, hogy a partvonal hossza 240 992 méter, azaz 240,99 km. Ez a parthossz az 1975-ben megállapított 233 580 méterrel szemben 7 412 m-rel hosszabb "tagolt" partvonalat jelentett. Ennek az eltérésnek a nagyobb része a két különböző viszonyítási szintből, kisebb része az időközben bekövetkezett változásokból eredt. Az 1984-85. évi felülvizsgálat során azt is megállapították, hogy a Balaton 105,09 m A.f. szint által határolt területe összesen 59 405 hektárt, azaz 594,05 km2-t tett ki. Ez a területnagyság 5,55 km2-rel több, mint az 1975-ben megállapított 588,5 km2. A különbség ugyancsak elsősorban a különböző magassági szintekhez való viszonyításnak tudható be. A különbségben az időközben bekövetkezett partvonalváltozások másodsorban játszottak szerepet. Az 1974-75. évi, valamint az 1984-85. évi felmérések közötti különbségeket tehát inkább a kiindulási viszonyitási adatok közötti eltérések, mint a tényleges helyzetben bekövetkezett változások okozták. Csak a nádasterületek minősítésénél jelentkezett olyan eltérés, ami a légifényképek hibás értelmezésének tulajdonítható. A Balaton nyugalmi víztükrének állapota mellett a tó területe kereken 594 km2-nek vehető, a tó kiegyenlített, + 100 cm-es vízállásakor. Könyvünkben ezt a felületet tekintjük a Balaton területének. Húsz évvel az akkor igen korszerűnek tartott vízrajzi felmérés után megállapítható, hogy az időközben viharos gyorsasággal bekövetkezett változások a tudományban és a technikában indokolttá teszik egy új, a műholdas mérési technikán és számítógépes programon alapuló Balaton felmérés megvalósítását. Csak egy ilyen felmérés adatainak birtokában lehet a jövőben lehetővé tenni, a hidrogeográfiai változások vitathatatlan módon való nyomon követését. Az 1863-1995. évek között végzett Balaton felmérések és térképezések alapján levonható következtetésekről az első és a második fejezetben már szóltunk, 444
