Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig
tott Ettől kezdve minden hazai térképszerkesztésnek ezek a térképlapok voltak a kiindulási anyagai. Radó D., Papp Váry Á. (1974) szerint "1891-ben a ...Balaton Bizottság kérésére a Földművelésügyi Minisztérium vízrajzi osztálya 1894-95 során 155 mélységmetszet (Észak-déli irányú keresztszelvény) mentén szondázórúddal felmérte a tó fenékviszonyait, azzal a céllal, hogy a tó évenkénti víznyeresége és vízvesztesége kiszámítható legyen. A mederfelvétel alapján szerkesztett izobáttérkép (A Balaton térképe. A vízmélységek a Vízrajzi Osztály 1894/95. évi felvétele szerint. Budapest, 1896., 1 : 150 000) rajzával a Balaton kutatás két vezető földrajzosa Lóczy Lajos és Cholnoky Jenő, elégedetlen volt. Véleményük szerint a mérési pontok alapján, pontosabb mélységvonalakat lehetett volna rajzolni. Az adatok figyelembevételével, általuk átszerkesztett mélységvonalakat tüntették fel a Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei című munka térképmellékletén. Az 1903-ban, 4 lapon megjelent térkép, az 1:75 000 méretarányú katonai szelvények javított kiadása." Az 1894/95. évi tófelmérésről Bendejy L. (1969) részletes értékelő ismertetést közölt. Többek között az alábbiakat írta róla: "A munkálatok 1891-ben kezdődtek: a limnográfok felszerelésével egyidőben azért, hogy azok talpsíkjait összeszintezhessék. A minisztérium Vízrajzi Osztálya e célból 35 fő és 7 másodrendű alappontot tartalmazó szintezési hálózatot fejlesztett ki, majd 1892-ben és 1893-ban magát a szintezést is végrehajtotta...Ezzel a szintezéssel határozták meg az 1863-ban létesített siófoki vízmérce nullapontjának tszf magasságát (104,06 m A.f.) és ezt a szintet tekintették a Balaton vízrajzi alapsíkjának. (Erről a szintezésről és eredményéről a második fejezetben részletesen szóltunk, tisztázva, hogy a siófoki vízmérce "0" pontja 104,08 m A.f. volt. Megj. - V..Á.-tól.) Az 1894-95. évi mederfelvétel során a mélységmérési adatokat az akkor érvényes kezelési szabályzatban megállapított 104,52 m (V.O.) közepes vízszintre kellett vonatkoztatni. Ezért a mérési helyek térségében naponta egy vagy két helyen megmérték a vízszint tszf magasságát. Magát a mederfelvételt 155 part menti keresztszelvény, valamint az ezeken belüli területen 200 fenékpont megmérésével hajtották végre. A keresztszelvények hossza 2,0 és 2,5 km között változott... A partközeli mérési pontok helyét háromszögeléssel (előmetszéssel) és sokszögeléssel, a meder belsejében levő pontokét csónakról, sextánssal, három parti magaspontból hátrametszéssel határozták meg. A medence belsejének felvételekor nem tűzték ki a szelvényeket, hanem a mélységeket kitapogatva: a medence domborzatának jellemző mély- és magasabb pontjait igyekeztek felmérni. A mérést ""szondáló rúddal és alattsággal"", azaz mérőkötéllel végezték. A mérés pontosságának növelése céljából a mérési vonalakat kétszeres-háromszoros ismétléssel mérték. A szilárd mederfenéken egyszerű szondarudat használtak. A laza iszappal borított részeken, hogy csökkentsék a rúd besüllyedését a latyakos iszapba, a rúd aljára 25x25 cm nagyságú tárcsát erősítettek. 436
