Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig
2. A Balaton menti mocsaraknak, melyek a leszállítandó víz által nyerendő térrel együtt körülbelül 34 000 holdakat tesznek, kiszáríttatása. 3. A 4000 holdakra terjedő sióbereki posványoknak lecsapolása. 4. A déli vaspályának, mely hazánkban az Adriai-tengerhez vezető egyetlen vonal, és így közlekedési és kereskedelmi tekintetben mindenesetre a legfontosabb, a jégtorlaszok általi károktól mentesítése. 5. A Balatonfüredi fürdőhelyi közlekedésnek biztos, de kényelmes megkönnyítése; végre 6. Hogy az előbbi posványokat termékeny földek és viruló rétek fogván felváltani, ez által nemcsak a nemzetgazdászat nagy mérvben emelkedni, hanem a Balaton környéke is, mindenesetre szebbé és reményesebbé emeltetni fog." Majd megjegyezte: "Bár évtizedekbe telt, míg a vállalkozás meghozta a kívánt eredményt, s közben hatása is meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult, az 1863. évi zsilipátadás mégis korszakalkotó jelentőségű volt a Balaton történetében: nemcsak a Sió és Siófok, hanem az egész Balaton életében." A Balaton szabályozásával kapcsolatos konkrét tevékenység tulajdonképpen 1847-ben kezdődött meg a veszprémi káptalan kilitii malmának eltávolításával és az elbontott malomgáttól a Sió balatoni kitorkolásáig terjedő szakaszon a Sió- csatorna kiásásával. Eddig az időpontig megnyilvánult törekvések és tervezések csak előkészületeknek tekinthetők. Az időközben 1836-ban megkezdett Zala szabályozás, melyet az első fejezetben ismertettünk, ebben az időszakban még nem kapcsolódott szorosan a Balaton szabályozásához. A XIX. században 1863-ig végzett Sió- és Balaton szabályozás - a szüneteltetések idejét is beleértve -15 éves, a Zala szabályozás pedig 27 éves időszakot fogott át. A Sió-zsilip működésbe helyezésével megszűnt a Balaton természetes vízjárása és művileg szabályozott vízállású tó lett belőle. A XIX. század első felében ezen kívül még egy’ olyan emberi beavatkozás történt a tó hidrológiai viszonyaiba, ami jelentős változást idézett elő: a Fenékpuszta és Battyánpuszta közötti töltés és híd építése az 1837-1839. években. Ez a művelet nem szabályozási célból történt, de következményei később a szabályozásokra hatással voltak, mivel a töltés és a híd a Kis-Balatont végleg elválasztotta a tó többi részétől. A Balaton térképezése és szabályozása 1863-1995 között Az Osztrák-Magyar Monarchia H katonai felmérése (1806-1869) érintette a Balaton térségét is, de ezek a térképlapok titkosak voltak, s csak néhány részlet került belőlük az udvari kancellária néhány bizalmi emberén keresztül nyilvánosságra. A hosszú felvételezési idő alatt készült térképek a XIX. század második felében az igényeket már nem elégítették ki, ezért új felmérést rendeltek el, amit 1869-1887. évek között el is végeztek. Az új felmérések alapján 1 : 75 000 arányban készített térképlapokat kinyomtatták és azokhoz minden érdeklődő hozzájutha435
