Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig
Az ozorai malom fennmaradásában herceg Esterházy Pál gazdasági okok miatt is erősen érdekelt volt. Az ozorai malomgát megszüntetése ellen jogi érvekkel tiltakozott. Arra hivatkozott, hogy a Sióberki Társulatot az ő megkérdezése és beleegyezése nélkül hozták létre és ezt az érvényben volt vízjogi törvényben foglaltakkal ellentétben állónak tartotta: az 1751. évi XIV. te. ugyanis kimondta, "...a vizeknek természetes lefolyását másnak kárával akármely módon és alakban gátolni és akadályozni tiltatik". Ezt a tc.-et az 1840. évi X.tc. úgy módosította, hogy "...a víz lefolyási akadályok eltávolításánál olyan megoldást kell találni, ami mellett az akadály tulajdonosát ne érje károsodás". Esterházy tiltakozását a Helytartótanács elfogadta; utasítására a soproni Helyhatósági Építészeti Hivatal olyan megoldást dolgozott ki, hogy külön csatorna létesüljön a malom táplálására és egy másik a malomgát megkerülésével a víz rendes levezetésére. Ezek megépítésére azonban nem került sor, mert 1852-ben herceg Esterházy P. a "közérdek"-re való hivatkozásra önként lemondott az ozorai malmáról. A malom megszüntetését azonban évekig halasztotta, ami ismételten panaszokra adott okot. A Sió szabályozási tervben az is szerepelt, hogy a Sió vizét Simontomya alatt Pálfánál a Nádor-csatornába vezessék. Ezzel kapcsolatban a Nádor-csatorna társulat 1854. augusztus 16-án Szekszárdon tartott közgyűlésén úgy határozott, hogyha az állam a szekszárdi vámhídtól a Dunáig terjedő átmetszést megcsináltatja, akkor megengedik a Balaton víztömegeinek a Nádor-csatornán való levezetését, de ennek költségeit a Somogy-Balatoni Lecsapoló társulat (a továbbiakban Balatoni Társulat), illetve a Sióberki Társulat köteles viselni. A Szekszárd és a Duna közötti átmetszést az állam 1855. év végéig megépítette. A Balatoni társulat 1857-ben azt a határozatot hozta, hogy amennyiben a Beszédes-féle lecsapolási tervezetet teljes egészében megvalósítják, s ezzel kapcsolatban a Nádor-csatornán munkálatok válnak szükségessé, akkor a közösen megállapított költségeket hajlandó megtérítem. A vitába beleszóltak Zala megye balatonparti birtokosai is, akik az 1827. évi XXXIII. te. alapján a Balaton teljes lecsapolását és a Balaton-Duna közötti viziút megvalósítását követelték! Az 1854 és 1857 közötti években tulajdonképpen csak az történt, hogy az 1855. évben állami költségen készített átmetszéssel megváltoztatták a Sárviz Dunába való betorkolását. Addig ugyanis a Sárvíz Sióagárdtól a dombok lábánál a Duna árterében folyt Bátáig és ott ömlött a Dunába, a Sió pedig Sióagárdnál a Sárvízbe. Az átmetszéskor mintegy 2 km hosszú egyenes vezetés készült, amit Sióátmetszésnek neveztek. Ezzel ezen a szakaszon a Sió lett a fő vízfolyás és a régi Sárvíznek a Szekszárd-Báta közti szakaszát csak belvízcsatornának tekintették. A már Krieger S. által is tervezett Sió-Sárvíz átmetszés Simontomya környékén az ismertetett határozatok ellenére az anyagi kérdésekben fennállt nézeteltérések miatt nem valósult meg. A szabályozási munkák kivitelei tervezése és engedélyeztetése azonban tovább folytatódott, amit ugyancsak heves viták kísértek. 426
