Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig

lási terv elkészítésével. A második összejövetelen Ádándon 1834. április 24-én ismertette Beszédes J. az újabb tervét, amiről az előzőekben már említést tettünk. Ebben a tervében a Balaton vízszintjének 2 öllel (3,8 m-rel) történő csökkentését javasolta és pontosan meghatározta megyénként a lecsapolás után szárazzá váló területek nagyságát.

Az összes vízborítástól mentesülő területet így határozta meg: "A tómenti mocsarak és berkek területét leszámítva, a 100 000 kát. hold kiteijedésű Balaton területéből 41 535 kat.hold 677 öl2szárazterület állna elő."

Ebből kitűnik, hogy Beszédes J. az 1832-1834. években a Balaton vízfelületét (100 000 kh = 57 550 ha) 575,5 km2 nagyságúnak tartotta, ami 18,5 km2-rel kevesebb a mamái. Ez azért figyelemre méltó, mert ebben az esetben a Balaton vízállása 104,5 m A.f. körüli lehetett ezekben az években.

Abból pedig, hogy a tervezett 3,8 méteres vízszintleszállítás után 41 535 kát. hold (23 903 hektár), vagyis 239 km2 vált volna szárazzá és a megmaradó vízfelület 58 465 kát. holdat (33 646 ha-t), vagyis 336,5 km2-t tett volna ki, azt mutatja, hogy meglehetősen jól ismerhette a Balaton vízmélységeit. Ugyanis az 1982-ben végzett számítások szerint a Balaton 105,09 m A.f. magasságú partvonalához viszonyított, 3 méternél mélyebb vizterületei összesen 424,6 km2-t tettek ki, s ez valószínűsíti a 3,8 méternél mélyebb vízterületekre vonatkozó számitásának reális voltát.

A terv ismertetésére akkor került sor, amikor Kövér János első fejezetben ismertetett feljegyzése szerint "1834. Százados esztendő, a szárazságárul" volt nevezetes és amikor "...Fenéki vizmérték szerint apadt a Balaton közel 4 lábot.", vagyis a mai "0" pont alá süllyedt a vízszint. Lehet, hogy ez is szerepet játszott abban, hogy a tervet az érintett földbirtokosok nem fogadták lelkesedéssel és hogy a terv országosan nagy vitát váltott ki.

Öt évvel később, 1839-ben, amikor a csapadékosra változott időjárás következtében a Balaton vízszintje ismét magasra, 106,0 m A.f. körülire emelkedett Vörös László Somogy megye mérnöke olyan tervet dolgozott ki, amelyben csak a Kiliti-malom eltávolítását irányozta elő, amivel véleménye szerint 2,4 méterrel le lehetett volna a Balaton vízszintjét szállítani. Számításai szerint ezzel a lecsapolás- sal 55-56 000 kát. hold földterülethez jutottak volna, amiből a somogymegyei berkek és a felső Sió-völgy kiszárított területei összesen 35 000 kát. holdat tettek volna ki. Vörös L tervét nem fogadták el.

A királyi bizottság 1842-ben a Beszédes-féle tervet fogadta el a kiviteli terv alapjául s elvben kimondta a Balaton lecsapolását és a Dunától a Sión, valamint a Balatonon keresztül a Zala alsó folyásig húzódó, hajózásra alkalmas csatorna megvalósítását, hatvanhat évvel azután, hogy Krieger S. bemutatta az első lecsa- polási tervét a Tihanyban ülésezett királyi hetes bizottságnak.

424