Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton térképezése és szabályozása 1863-1995 között
A tó kezdetétől egész Iszép szigetig nagyon mocsaras, sással és náddal ellepett. Innentől kezdve az északi partot kevés megszakítással nádas lepi el, a tó feneke az egész kerületen részben köves, részben homokos, a középen pedig iszapos. Általában mondhatjuk, hogy az északi part köves, a déli homokos, a keleti kavicsos (glareosus) és a nyugati mocsaras. Mélysége Vörstől és Hévvíz vidékétől kezdve alig egy öl s itt a legkisebb. Innentől kezdve elég egyenletesen női a mélység a tihanyi átkelésig, ahol 4 1/2 ölet tesz. Ez a pont a legmélyebb, annyira, hogy az egész területről ide összefolyhatnék a viz. Vannak ugyan a tóban mélyebb és kevésbé mély helyek, ami egyenletes mélység esetén csak természetes, de csekély kiterjedésüknél fogva nem érdemelnek figyelmet. A térképen három pontozott vonal van kihúzva, a legkülső szürkészölt színt határol, amely az egy ölnél sekélyebb helyeket jelzi. A második, világoszöldre festett terület határa a két ölet jelzi, a középen pedig, amely kékeszöld színt kerít, a 3 1/3 öles mélységet jelzi. Októbertől áprilisig női a tó vize, júniustól szeptemberig pedig apad. Az egész különbség a legkisebb és legnagyobb vízállás közt három lábat tesz ki, igen nagy szárazság esetén három, és fél lábat, amivel persze változnak a mélységek is, amit VII. tábla sorol fel. Ha száraz időben ennyire leapad is, a Sió folyó eredete három öllel, öt és fél lábbal magasabban van, mint a Balaton legmélyebb feneke, nem csoda tehát, hogy a Sió gyakran kiszárad az eredeténél. Minél mélyebbre ássuk a Sió eredetét, annál jobban leapaszthatjuk a tó színét. Ezt a herkulesi munkát néhány évvel ezelőtt eredménytelenül kísérelte meg Somogy és Veszprém vármegye, amint mondják. Néhány ezer embernek nyolcznapi munkáját ugyanis az északi szél verte hullámok egyetlen egy éjszaka tönkre tették. Innen származott az az ellenvélemény, hogy minden kisérlet hiú, a Sió nyílása úgy a legkedvezőbb, ahogyan van. A Sió-torok Fok városban van s folyása négy vármegyét választ el, t.i. Somogyot Veszprémtől és Fejért Tolnától, folyásában két jelentős mellékvíz növeli, t.i. az Ádándi patak és az Enyingi, vagy Kaboka, amelyet ""Tiszta víz"" néven neveznek. Egész folyásában mocsaras, de ezeknek a mocsaraknak más természete van, mint a Kapos és a Sárvíz mocsarainak, mert a Sió gyepes partdarabokat szaggat, amely megszámlálhatatlan úszó sziget gyanánt lebeg benne, de amelyeknek jó haszna van, mert megszilárdulva, kaszálót szolgáltatnak. A Balaton árvizeinek az az oka, hogy a kifolyás küszöbe 25 1/2 lábbal magasabban van, mint a tó legmélyebb helye. A Sió folyó mocsaras voltának okai: 1. A Kiliti malom és a Szabadi helység közt töltés van, amelyet régebben is már okoltak; 2. Sok úszó sziget akadályozza a folyást; 3. A Tiszta-víz mocsaraival való összefolyás helyén egészen eltűnik a víz az ingoványos növényzet alatt s csak Hídvég felett bukkanik újra elő; 4. A Kapóssal való összefolyása helyén megint akadályok vannak; 5. Az egész völgyön végig a malmok sok akadályt okoznak. Ezeknek teljes felsorolását a IX. tábla tartalmazza. 398
