Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton természetes állapota a szabályozások kezdete előtt
szintje kb. 0,8 m-rel került a gátak talpszintje alá, illetve a későbbi szabályozás során még mélyebbre. Térképi ábrázolások alapján nagy valószínűséggel állítható, hogy a juti gátak a XVIII. század elején még épségben voltak. Mikoviny Sámuel 1732-35 közötti Balaton, illetve Somogy-megyei térképén feltűnik a juti gátak nyoma is. A térképen ugyanis a Sió völgyét a balatoni kitorkolástól Jut környékéig, pontosabban a felső két földgát helyéig teljes szélességben víz borítja. Jut alatt egészen az ozorai malomig a Siót egyszeres szaggatott vonal jelöli... Krieger 1766. évi Sió szabályozási térképén a Sió folyása a juti felső gátaknál szintén megszakad s a továbbiakban a völgyet Ozoráig víz nélkülinek jelöli. Fentiek alapján bizonyosnak tűnik, hogy a juti gátak a Balatont a XVIII. század táján az átlagosnál magasabb szintre duzzasztották fel...a Balaton vízállása a XVII-XVIII. században igen magas, 109,5 m Af. szintű volt." Az idézetben foglaltak szerint Bendejy L. 1976-ban is azt tételezte fel, hogy a Balaton vízszintjét a Xm., a XVH és a XVIR század táján mesterségesen "megemelték". Ezek azonban már nem voltak olyan magasak, mint amilyeneket az 1968-ban és 1969-ben megjelent írásaiban feltüntetett, viszont ugyanolyan megalapozatlanok voltak. Bendejy L. az 1968-ban megjelent tanulmányában határozottan állította, hogy Tihany környékének lakossága a tatárokkal szembeni ellenállásra való felkészülés során a Balaton vízszintjét mintegy 112,5-113,0 méter magasra megemelte és emiatt nem tudta a tatár sereg Tihanyt elfoglalni. Az előbbiekből idézett írásában erről óvatosabban fogalmazott; a tatárjárás idején a Balaton-kömyéki mocsarak a nép menedékhelyei voltak, ezért feltehetően mesterségesen is igyekeztek a tó vízszintjét emelni. A tatár hadak emiatt nem tudták Tihanyt Aszófő felől megközelítem. Ez szerinte legalább 108,0 m A.f. vízállásra utal. Mivel nem tudta a Sió-völgy elzárására vonatkozó korábbi elképzelését bizonyítani, a feltételezett magas vízállást 4,5-5,0 méterrel csökkentette, a népeket pedig a mocsarakba "menekítette". A történelmi tények ezt a teóriát ugyanúgy cáfolják mint az előzőt. Történelmi tény ugyanis, hogy 1242 januárjában a beállt Duna annyira befagyott, hogy a hónap utolsó napjaiban Batu kán serege minden nehézség nélkül átkelhetett rajta. A tatárok, amint arra már rámutattunk, februárban dúlták a dunántúli településeket. Egyházi és világi személyiségek február 2-án Székesfehérvárról kértek segítséget a Szentszéktől a következő erődített helyekre menekült lakosság nevében. Székesfehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma Moson, Sopron stb. IV. Béla királyt üldöző Kádán serege Buda alól Székes- fehérvár, Veszprém, Zalavár és Zákány felé vezető hadiúton nyomult előre, alig érintve a közvetlen Balaton partmenti tájat. A tatárok megállás nélküli előrenyomulása idején a Balaton és a környékbeli mocsarak ugyanúgy be lehettek fagyva mint a Duna, ezért azok nemigen nyújthattak menedéket a vidék népeinek. Később 388