Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton természetes állapota a szabályozások kezdete előtt

pedig már nem volt szükség a mocsárban való megbúvásra, mivel a tatárok márciusban végleg elhagyták a Dunántúlt.

Bendefy L. a récéskúti templomrom padlózatának magassága alapján 1968- ban még úgy vélte, hogy a XI. században a Balaton vízszintje 107,6-107,7 m A.f. - nél magasabb nem lehetett. Az 1976-ban megjelent írásában viszont azt fejtette ki, hogy Tihany csak akkor lehetett sziget a XI. században, ha a tó vízállása 108,0108,5 m A.f. volt. Néhány bekezdéssel később azonban azt írta, hogy 109,0-109,5 m A.f. körüli vízszint kialakulása volt elegendő ahhoz, hogy Tihany vízzel körülzárt szigeten legyen. Az utóbbi véleményét arra alapozta, hogy a Tihanyi-félsziget és Aszófö között húzódó földnyelv legnagyobb magassága mintegy 150-200 m hosszúságban 111 m A.f. szinten van.

Előzőekben már rámutattunk, hogy az évszázadokon át létezett és valószínűleg többször megújított sáncárok méretei nem ismeretesek, mivel eddig ásatással nem tárták fel. Fenékszint ismerete nélkül nem lehet megállapítani, hogy milyen balatoni vízállás esetén folyhatta körül a víz a félszigetet a kérdéses korokban. Arra is utaltunk, hogy az 1920-as évek második felében végzett útépítések során a területet feltöltötték. A földnyelv jelenlegi legnagyobb magaságából ezért a sok évszázaddal ezelőtti vízszintekre következtetni nem lehet.

Bendefy L. az 1968-ban közzétett tanulmányában még arról írt, hogy a török veszedelem miatt a XVI. század elején a Balaton vízszintjét 112-113 m magasra emelték a Sió-völgy elzárásával és ezt az állapotot legalább 200 éven át tartották. Az 1976-ban megjelent írásában viszont azt közölte, hogy a vízszint a XVI. században időszakosan mintegy 3 m-rel süllyedt és a vízszint megemelése a XVII. században történt az idézetben megjelölt helyeken állítólag létesített Sió-gátak révén. Úgy vélte, hogy ezek duzzasztották fel a Balatont még a XVIII. század táján is 109,5 m A.f. szintre. Ezt azonban a későbbiekben ismertetésre kerülő Sióvölgyi lefolyási viszonyok és a Balaton szabályozásával kapcsolatos XVm. századi leírások nem igazolják.

A Kis-Balaton térségi régészeti kutatások eredményeiről szóló tájékoztatóban ismertetett népvándorlás kori, Árpád-kori lelőhelyek 107,0 m A.f. körüli szinten való előfordulásából arra lehet következtetni, hogy egészen a XII-XIH. századig a Balaton vízszintje nem haladta meg a 105,0-106,0 m A.f. magasságot.

A népvándorlás korában, a magyar honfoglalás és az Árpádházi királyok uralkodása idején a Balaton partvonalának alakulása, vízszintjének magassága nem nagyon térhetett el a római koritól, vagyis hosszabb időszakokon át a a mainál lényegesen alacsonyabb vízszintek lehettek. A XIV. századtól kezdve, a klimatikus viszonyok változásával fokozatosan magasodott a tó vizszintje egészen a XVI-XVn. századig, amikor elérhette a természetes hidrológiai egyensúlyt jelentő 107,0-107,5 m A.f. magasságot.

389