Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton kialakulása

gyobb területet elborítva, É és D felé több helyen beöblösödött.Az a tény, hogy a tavat keretező szegélyen mindössze egyetlen magas pleisztocén korú szinlő képződött ki a hozzá tartozó tavi üledékek máig is nyomozható maradványaival, önmagában arra utal, hogy az a würmön belül kialakult, vízzel kitöltött tómedencéhez tartozik. Ha ugyanis a Balaton már előbb - Bulla B. (1943) és Kéz A. (1943) szerint az utolsó interglaciálisban - tó lett volna, a würm különböző szakaszaiban a kéregmozgásoktól függetlenül is, pusztán a változatos éghajlati feltételek hatására is a vízszintben ugyancsak olyan jellegű változásoknak, ingadozásoknak kellett volna bekövetkezniük, amelyek egynél több szinlő kialakulására vezettek volna. Az a tény viszont, hogy ez az egyetlen pleisztocén szinlő a tó körül úgyszólván hiánytalanul megvan a tavat keresztező egykori földnyelvek parti folytatásában, a D-i partvidéken a meridionális hátak előterében, egyértelműen arra utal, hogy az egységes víz alá kerülése hiánytalanul végbement a pleisztocén folyamán."

A tómeder (tófenék) kialakulásával kapcsolatban Marosi és Szilárd a negyedik részben többek között a következőket írták:

"A würm végén a korábban említett regresszió következtében megnövekedett part menti szárazulatokon mélyen a tóba nyomultak be a tavat keretező felszínek lepusztulástermékei: lejtőüledékek, kis hordalékkúpok formájában, s több kisebb- nagyobb völgy is a mai partvonaltól beljebb torkollott...Magas vízállások idején a tó tekintélyes méretű abráziós tevékenységet fejtett ki. A D-i parton alámosta a würm kori lejtőüledékkel fedett peremeket, s az É-i parton is a szilárd kőzetekből felépült gerincek tó felőli lejtőin sokhelyütt meredek peremeket alakított ki. Helyenként néhány száz méterrel tágította medrét... A vízszint-emelkedés egy határérték után túlcsordulással járt, újra átréselődött, és szabaddá vált a Sióvölgyi lefolyás, s a tó vízszintje fokozatosan alább szállt, a medence belseje felé húzódott vissza. A regresszió során a tó hullámmozgása a berkek peremein, majd főleg a D-i oldalon a parttal párhuzamosan turzásrendszereket épített, partvonalát kiegyenesítette, öblözeteit lefűzte...A regresszióban szerkezeti mozgások, újabb süllyedés is szerepet játszhattak. Már említést tettünk arról a vetődésről, amely a Balaton víztükre alatt, a D-i partvonaltól átlag 1 km-re húzódik, s amely mentén a fenék hirtelen mélyül. Cholnoky J. (1918.) szerint az ezzel határolt szűkebb, kisebb kiterjedésű medencében (mederben) foglalt helyet legkorábban a tó, abrázióval pusztította ezt a ma víz alatti peremet, s csak később, a vízszint emelkedésével terjeszkedett túl rajta D felé is nagyobb területre...ez a vetődés a legfiatalabb, e mentén süllyedt meg legkésőbb a tómedence középső része. Ezt a ma víztükör alatti, átlagosan 2,5-3 m magasságú meredek peremet nyilván az abrázió is formálta, minden valószínűség szerint a tó óholocén kori, a meleg száraz mogyorófázis éghajlatával is összefüggő, fenéki tőzegképződményekkel jelzett, a mainál 5-6 m-rel alacsonyabb vízállás után közvetlenül, amikor már ismét emelkedni kezdett a víz szintje."

Az előbbi idézetek tükrözik azokat a vizsgálati eredményeket, megállapításokat, amelyeket Marosi S. (1969), illetve Szilárd J. (1966, 1970) önállóan vagy közösen (1958, 1974) korábban közöltek. Marosi S. (1992) "A Balaton-medence geomorfológiai vizsgálatának fejlődése és eredményei" című áttekintésében kiemel19