Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton partmenti települései, gazdasági és üdülőterületi sajátosságai
A Balaton-part településeinél különleges problémát jelent az, hogy igazgatási területükbe statisztikailag beleszámít a tómederben húzódó megyehatárig a tó vízfelülete is. Ezért esetenként az adataikat vagy a teljes igazgatási területükre, vagy a tófelület nélküli területrészükre vonatkoztatva adjuk meg a célszerűségtől függően. A Balaton-part településeinek állandó lakossága. A partmenti népesség alakulásáról Pálos István (1974) közölt adatokat 1970- íg bezárólag. Adatai sajnos nem hasonlíthatók össze más közleményekben találhatókkal, mivel forrásukat nem jelölte meg közelebbről. Egyes helységekre és évekre vonatkozó adatai megegyeznek a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett adatokkal, mások pedig eltérnek azoktól. (Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a népszámlálásokról kiadott kötetekben sem mindig teljesen azonos adatok találhatók egy-egy adott évre és helységre vonatkozóan.) A vizparttal rendelkező 41 önálló közigazgatású település állandó lakosságára, területmegoszlására, belterületi népsűrűségére és lakásszámára vonatkozó adatokat a 9., a 10. és a 11 számú táblázatok tartalmazzák. (A 9. sz. táblázatban szereplő állandó népességi adatok a KSH népszámlálási kiadványaiból gyűjtött adatok.) 9. sz. táblázat 10. sz. táblázat 11. sz. táblázat A Balaton-part melletti települések állandó lakosainak száma a 9. számú táblázatban feltüntetett részletezés szerint 1890-ben 35.700, 1990-ben pedig 131.555 fő volt összesen. Ez 3,7-szeres növekedésnek felel meg, ami azonban nem egyenletesen következett be; 1900 és 1930 között 19.100 fővel, 1930 és 1960 között 28.922 fővel, 1960 és 1990 között pedig 43.929 fővel emelkedett az összes lakosok száma. Legnagyobb mértékű volt a növekedés az 1960 és 1970 közötti tíz évben, amikor is a gyarapodás 23.881 főt tett ki. Az állandó lakosság száma 1890 és 1990 között a következőképpen változott: 170
