Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Thyll: A tógazdasági haltenyésztés
se kapcsán a vízügy is készít, és messzemenően igyekszik figyelembe venni az öntözés szempontjait (Autók és Váradi, 1997). Öntözőberendezéseink műszaki színvonalát tekintve megállapítható, hogy a nagyarányú és rohamos fejlesztés igen sokféle berendezést produkált, amelyekből mára a gyakorlatban a hordozható, a csévélhető, a lineár és a mikroöntözőberendezés-cso- portok maradtak csak meg. Főleg az utóbbiakból széles, talán túlságosan is nagy a választék, sok közöttük a korszerű és magas színvonalú külföldi gyártmányok silány minőségű másolata, ami több szempontból is káros. A forgalomba kerülő berendezések szakmai minősítésére és hazai szabványosítására lenne szükség (Lelkes, 1997). Felhasználói körben hiányos a műszaki felkészültség és a helyes működtetéshez szükséges szakértelem, ami intenzívebb és sokrétű szaktanácsadással, célirányos szakmai képzéssel növelhető lenne. A tógazdasági haltenyésztés Az emberi táplálkozásban a halhúsfogyasztás jelentősége egyre nagyobb. A világ összes halfogása 1995-ben kereken 70 millió tonna volt, amelyből mintegy 10 millió tonnára tehető az édesvízi hal mennyisége. Ez azt jelenti, hogy világviszonylatban 15- 17 kg/to az évenként kihalászott halmennyiség. Magyarországon 30 ezer tonna körüli a mintegy 28 ezer ha mesterséges halastóban megtermelt és 5,5-6 ezer tonna a mintegy 123 ezer ha természetes vízfelületről lehalászott, fogyasztásra alkalmas halmennyiség. Ez utóbbi az összes haltermelésnek 16- 18%-a. Annak ellenére, hogy a halfogyasztás mind táplálkozási, mind egészségügyi szempontból kedvező, hazánkban az egy főre eső évi halfogyasztás nem éri el a 3 kg-ot, ami az összes húsfogyasztásnak alig 4%-a. Ausztriában ez az arány 8-9%, az USA- ban 11%, Angliában 22%, Dániában 40%, Japánban 80% körül alakul. A halhústermelés növelése mind a lakosság, mind a nemzetgazdaság szempontjából a következők miatt fontos: • a szellemi munka térhódítása, illetve a korszerű táplálkozási szokások elterjedése a fehérjében gazdag, zsír-, illetve energiaszegény halhús iránti érdeklődés fokozódását eredményezi; • a hal termelés fehérjeigényének jelentős részét a természetes környezet fedezi. A természetes vizek halászatával szemben a halhús-előállítás intenzív módja a tógazdasági haltenyésztés, ezért elsősorban ennek a fejlesztése indokolt. Hazánkban all. világháborúig 11 ezer ha halastavunk volt, amelynek a halhúshozama 4-5 t/év körül alakult. A világháború után azonban csupán 1700 ha nagyságú halastó üzemelt. A halastavak kiterjedése 1953-ban érte el a háború előttit, majd 1970-től kezdődött egy jelentős fejlesztés, így napjainkban mintegy 28 ezer hektárra tehető a vízjogilag engedélyezett halastavak nagysága. 319
