Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés
sen az ország déli részében mintegy 1000 ha-ra tehető a rizstermesztésre és árasztás- ra berendezett terület. A 19. század első télében a mosonmagyaróvári akadémia tanárainak kezdeményezésére a rétek és a legelők öntözésére alkalmazni kezdték a sávos csörgedeztető módszert, aminek eredményeként az öntözött terület 10 ezer hektárra növekedett. A fejlődés különösen az 1880-1914 közötti időszakban gyorsult föl, amikor a fokozott urbanizáció és az ipar terjedése következtében megnövekedett a zöldségtermesztés iránti igény, és ezzel egyidejűleg a nagyobb települések környékén gombamódra szaporodtak el a bolgár kertészetek, amelyekben kiterjedten használták a barázdás és a bakhátas öntözést. Ebben az időszakban létesült az első szennyvizöntözö telep is Aradon (1896). A modernizáció jegyében 1914-ben megjelenik hazánkban is az csőszerű öntözés, megkezdődnek az első esőszerű öntözési kísérletek. Az első világháborút követő időszak nem kedvezett az öntözés fejlődésének, a jelenlegi országterületen mintegy 6-8 ezer hektárnyi öntözést tartottak nyilván. Az ismétlődő aszálykárok és az ország gazdasági problémái azonban egyre inkább fölhívták a figyelmet az öntözés fontosságára, aminek eredményeként 1937-ben az Országgyűlés elfogadta a 20. törvénycikket, amely megalapozta az öntözés műszaki fejlesztését és elterjesztését. A törvény értelmében a tervezések és a beruházások koordinálása és irányítása céljából létrehozták az Országos Öntözésügyi Hivatalt, amelynek fő feladata a jóváhagyott öntözés- fejlesztési koncepció végrehajtásaként az öntözést - különösen az Alföldön - lehetővé tevő főművek megtervezése és megépíttetése volt. Ennek a programnak a keretében épültek meg a Körösökön az öntözést szolgáló duzzasztóművek, köztük a legnagyobb, a Békésszentandrási Duzzasztómű, számos szivattyútelep és az öntözőrendszereket ellátó csatornahálózat, majd később a Tiszalöki Duzzasztómű és a hozzá kapcsolódó Keleti és Nyugati Főcsatorna stb. Az 1929-től intenzívvé vált rizsneme- sítési és honosítási munka eredményeként tovább növekedtek a rizstelepek, 1944-ben 4800 ha-on folyt rizstermesztés, 4 t/ha körüli átlagterméssel, ami akkor is, később is jelentős exportot tett lehetővé. A második világháborút követően a nagyüzemi termesztés uralkodóvá válásával és a termesztési igények növekedésével, valamint az időről időre bekövetkező aszályokkal párhuzamosan ismét fellendült az öntözések fejlesztése. 1961-1963 között az öntözésre berendezett terület 250 ezer ha-ra növekedett, nagyrészt a korszerű esőz- tető öntözőberendezések elterjesztésével, szántóföldi növények öntözésével. 1980- ban már 450 ezer hektáron öntöztek az országban, és ennek a területnek a többlettermelési értéke jelentős mértékben hozzájárult a mezőgazdaság teljesítőképességének és a nemzeti összterméknek a növeléséhez. Ezt az évet követően az öntözött terület nagysága évről évre csökkent, noha a felmérések - mind az igény, mind a lehetőségek oldaláról - e terület többszörösének az öntözésbe vonását tartották szükségesnek, illetve lehetségesnek. A 80-as években megjelent a csepegtető öntözés is, hogy helyet adjon a mikroöntözés más módszerei fejlődésének, terjedésének. A közben újra és újra jelentkező aszályos évek ellenére a területi kiterjedés tovább csökkent, aminek okai között a költségek megnövekedése, az állami támogatások jelentős csökkenése, 317
