Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)

4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés

gépei változó emelőmagassággal és ennek megfelelő vízhozammal üzemelnek. A szivattyúk vízhozama szakaszos üzemmóddal, fojtásos üzemmel, fordulatszámváltoztatással és a lapátszögek állításával szabályozható. Úszó szivattyútelepek szivattyúinak szívócsöve közvetlenül a vízbe nyúlik, a nyomócsöveket gyűjtőcsővel fogják össze, ezek csuklós tagokkal kapcsolódnak az úszó pontonhoz és a parti nyomómedencéhez, amivel áthidalható a vízállás ingadozása. A szivattyúkat dízel- vagy elektromotorok segítségével hajtják meg. A kétféle felszíni vízkivételre mutat be példát Dóra, 1989 nyomán a 132. és a 133. ábra.

132. ábra. Stabil vízkivételi szivattyútelep (Tiszaörvény).

/. szívóakna; 2. legkisebb vízállás; 3. közepes vízállás; 4. legnagyobb vízállás; 5. szívócső; 6. gépház; 7. szivattyú; 8. nyomómedence; 9. nyomóoldali vízszint

133. ábra. Úszó szivattyútelep. 1. úszó pontontag; 2. nyomócső; 3. csuklós nyomócsőtag; 4. legkisebb vízállás; 5. legnagyobb vízállás.

Szivornya beépítésével a töltések megbontása nélkül gravitációs úton vehető víz az öntözéshez. A szivomyacső mindkét végén kellő mértékű vízborításról kell gondoskodni. A beömlőoldalon legalább 1,0 m-nek, a kiömlőoldalon 0,5 m-nek kell lennie a csővég fölötti vízszintnek. A szivornya legmagasabb pontja a beömlőoldali vízszintnél 6-7 m-nél nem lehet nagyobb távolságra. A berendezés a csővezeték vízzel való feltöltésével és légtelenítésével helyezhető üzembe és légbeszívással állítható le.

Az öntözéshez szükséges víz beszerezhető még meglévő csatornából, tározóból is.

A felszín alatti vizekből rendszerint felszín közeli, 30 m-nél nem mélyebb, bő vízadó rétegre telepített csőkutak és kútcsoportok létesítésével, szivattyúk segítségével

298