Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés
Az öntözővíz beszerzése. Vízkivételi művek Az öntözést azok a műszaki létesítmények teszik lehetővé és segítik, amelyek - a vízszolgáltató rendszer részeiként - az öntözővizet beszerzik, szállítják és elosztják. A víz felszíni vagy felszín alatti víz forrásból szerezhető be. Felszíni vízszerzés esetén a természetes vízfolyásból gravitációsan vagy szivattyúk segítségével veszik ki a szükséges vízmennyiséget és gondoskodnak a víztovábbító rendszerbe a fogyasztással időben és mennyiségben összehangolt átadásról a szükséges energiaszinten. Ha a vízfogyasztás csúcsértéke az ugyanezen időpontban vagy időszakban rendelkezésre álló vízhozamánál nagyobb, akkor azt víztározóban tartalékolt vízzel kell pótolni. Felszín alatti vízszerzés céljából kutakat létesítenek. Gyakran itt is szükség van tározók beiktatására a kutakból kívánatos egyenletes vízkivétel és a fogyasztás időben változó igényei között kialakuló különbségek kiegyenlitésére. A kitermelt víz szabályozott szétosztása a fogyasztók között a vízkormányzás révén valósul meg. A fogyasztó - így az öntözőtelep is - mért vizet kap a szolgáltatótól. A vízkormányzásnak két módja van:- kötetlen vízszolgáltatás esetén a fogyasztók - vízkivételi kapacitásuk mértékén belül - előrejelzés nélkül, időbeli és mennyiségi korlátozás nélkül vehetnek ki vizet a jellemzően alsó vezérlésű vízszolgáltató rendszerből;- kötött vízszolgáltatáskor a fogyasztók előzetes igénybejelentés alapján, valamint a szolgáltató által meghatározott menetrend szerint - amely kiterjed a vízszolgáltatás idejére és vízhozamára - vehetik ki a szükséges vizet a rendszerből, amelyben a vízszállítás irányítása felső vezérlésű (Dóra, 1989). Az öntözővíz beszerzése és felhasználása létesítési és üzemeltetési engedélyhez kötött. Az öntözővíz-ellátás hidrológiai feltételeit - a vízhozam, a vízmennyiség, a vízállás mértékét - 80%-os valószínűséggel célszerű meghatározni. Felszíni vízkivétel megvalósulhat vízfolyásból és állóvízből (tóból, tározóból) egyaránt. A vízkivétel helyén meg kell határozni a vízkivétel szempontjából mértékadó vízhozamokat, a vízállásokat, a vízkivételi kapacitást, összhangban a vízforrás teljesítőképességével és a már megvalósult vízhasználatokkal. Ha a vízforrás a meglévő (természetes) állapotban nem képes kielégíteni az újonnan támasztott igényeket, akkor meg kell vizsgálni tározó létesítésének a lehetőségét és annak segítségével növelni a hasznosítható vízkészletet. A vízforrás hosszú idejű (20-30 éves) vízhozamidősorának és a várható vízfogyasztások idősorának felhasználásával meghatározható, hogy a megvalósított hasznos térfogat mellett — a választott valószinűséggel — milyen vízfogyasztási igény elégíthető ki. A felszíni vízből való vízkivételhez gyakran szükség lehet a víz állandó bukó beépítésével vagy mozgatható elzárótáblák segítségével, duzzasztóművel való duzzasztására. Szivattyús vízkivétel esetén vagy stabil szivattyútelepet kell létesíteni, vagy mobil (úszó) szivattyúteleppel lehet kivenni a vizet. A stabil vízkivételi mű részei a szívóakna, a szívócső, a szivattyú gépháza, valamint a nyomómedencébe torkolló, csappantyúval ellátott nyomócső. A szívóoldali vízszint ingadozása miatt a szivattyútelep 297
