Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés
Vf = a növényállomány vízfogyasztása mm-ben; V, = a növényállomány vízigénye mm-ben; TNci f = szorzószám, amelynek értéke: f = 1,1353 + 0,6594 In------; a hol: TNa = az 1 m-es talajszelvény aktuális víztartalma mm-ben; DVa = az 1 m-es talajszelvény hasznos víztartóképessége mm-ben. A vízfogyasztás és a vízigény hányadosa adja a már említett agro-hidro-potenciál (AHP) értéket, ami az adott növényállomány területének, termőhelyének (biotópjá- nak) a konkrét növényállományra - vagy referencianövényre - vonatkoztatott vízigény-kielégítő képességét mutatja. Ez a hányados (lásd a 113. képletet!) nem csak az aszály mértékének kimutatására alkalmas, hanem egyik fontos kifejezője az adott telidet agroökológiai potenciáljának (AÖP) is, hiszen számszerűen képes megmutatni a termőhelynek a vízhez való viszonyát a földhasználat szempontjából, és képes integráltan kifejezni azokat a kölcsönhatásokat, amelyek az egész növénytermesztési teret mint komplex erő forrás-rendszert jellemzik. Az öntözővíz mennyiségének meghatározása mellett nem hanyagolható el az öntözővíz minőségének megismerése és értékelése sem. Az öntözővíz minőségén a felhasználandó vizek tulajdonságainak azon körét, valamint ezek olyan változásait értjük, amelyek hatással vannak a talajra, a növényekre, azok életfolyamataira és minőségére, továbbá a vízszétosztás technológiájára. Ez a hatás lehet korlátozó, vagy nem korlátozó. Az öntözővíz-minőség kritériumait Az öntözővíz minősítése és mezőgazdasági hasznosítása című ágazati műszaki irányelvek (MI-08-1780-1988) tartalmazzák. Az öntözővizek minőségét:- fizikai mutatók (hőmérséklet, hordalékosság, szín és szag) és- kémiai mutatók (leggyakoribb kationok és anionok, összes sókoncentráció, a vízben oldott nátriumsók és magnéziumsók viszonylagos mennyisége, a fenolf- talein-lúgosság, a karbonát/hidrokarbonát-tartalom, a különleges szennyező anyagok) határozzák meg. A víz hőmérséklete szempontjából legkedvezőbb a 15-30 °C, de a vegetációs időszakon kívül 10 °C-nál kisebb hőfokú vízzel is végezhető tározó jellegű öntözés. A 30 °C-nál melegebb vízzel való öntözés a növényt közvetlenül károsíthatja. A hordalékosság, illetve a lebegőanyag-tartalom elsősorban közvetlenül a folyóból kiemelt öntözővíz esetén okozhat problémát, de - felületi öntözés esetén - kedvező is lehet, mert a talaj felszínén kiülepedő hordalék javíthatja a termékenységet. A jó öntözővíz lebegtetett hordaléktartalma kevesebb legyen mint 5 g/1. A szín és a szag a víz szennyezettségére utaló jel lehet, ami további vizsgálatok szükségességére hívhatja föl a figyelmet, önmagában egyik sem akadálya az öntözésre való felhasználhatóságnak. A kémiai mutatók közül az egyik legfontosabb a víz összes sókoncentrációja, amely kifejezhető g/1, mg/1, illetve mgeé/1 dimenziókkal, de leggyakrabban a fajlagos elektromos vezetőképesség (EC) értékével jellemzik, mS/cm dimenzióban, tekintve, ahol: 285
