Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés
C = a lehulló tényleges csapadék mm-ben; W= a talajban lévő, könnyen felvehető vízmennyiség mm-ben (szántóföldi növényeink többségénél a talaj DK-értéke diszponibilis víztartó képességének 50-80%-át vesszük számításba olyan esetben, amikor öntözési lehetőség rendelkezésre áll, mert ennek fenntartása hazai viszonyaink között csak öntözéssel lehetséges). Természetesen az összefüggés minden tagja azonos időtartamra és területre meghatározott érték. Meghatározott növényállomány valamely időszakra vonatkozó öntözővíz-igénye leginkább a következőktől függ:- a talaj diszponibilis víztartó képességétől,- a talajszelvény mértékadó mélységétől (gyökérzóna),- a tenyészidőt megelőző időszak csapadékmennyiségétől (közvetve),- a tenyészidő alatti csapadékmennyiségtől (közvetlenül),- az adott növényállomány evapotranszspirációjától. A talajból a növényzet számára könnyen felvehető vízkészlet nagyságát (W) egyrészt a talaj 1 m-es szelvényének könnyen felvehető hasznos vízkészlete (Wj), másrészt a termesztett növényfajtól és a növény életszakaszától leginkább függő gyökérzóna mélysége (in) határozza meg, vagyis A növényállományok vízigényének és öntözővíz-igényének kapcsolatát - mint az öntözés ökológiai szükségességének fokát — az öntözésigényességi indexszel (1,) fejezhetjük ki, ami az öntözővíz-igény és a vízigény hányadosa: Minél közelebb van az index értéke az 1-hez, annál nagyobb szükség van az öntözésre, és a termés mennyisége, a termelés biztonsága is annál nagyobb mértékben függ az öntözéstől. Ha a mutató értéke kisebb mint 1, akkor az öntözés elmaradása esetén kisebb a terméscsökkenés mértéke és kisebb az öntözés hiányából fakadó kockázat. Az öntözésigényességi index jól fölhasználható a különböző növényállományok, vagy táblák (területek), vagy időszakok összehasonlítására is az öntözés szükségességének kimutatása szempontjából (Petrasovits, 1989). Adott növényállomány tényleges evapotranszspirációját a növényzet vízfogyasztásának tekintjük. Ez a vízmennyiség ritkán azonos a vízigénnyel, mert a gyakorlatban a talajok nedvességkészlete és a levegő páratelítettsége az esetek zömében nem elégíti ki a növények vízigényét. A tényleges talajnedvesség és a levegő tényleges páratelítettsége mellett megvalósuló evapotranszspirációt vízfogyasztásnak nevezzük, ami a következő összefüggéssel számítható: W = W, m . (118) (119) (120) 284
