Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)

4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés

között a 128. ábrán látható, viszonylag szoros összefüggés áll fönn (Petrasovits. 1989) a 15-25 °C közötti hőmérséklet-tartományban.

A vízigény dinamikus oldala azt a folyamatot fejezi ki, amely a statikus vízigényt folyamatosan kielégítő vízháztartási helyzet fenntartásához szükséges vízmennyiséget jelenti; ez a vízmennyiség a növényállomány optimális fejlődése mellett szükséges evapotranszspiráció (ETin„ vagy ET„CC.) értékével azonos.

128. ábra. Ökológiai vízigényoptimum általános görbéje (15-25 °C) (Petrasovits. 1989 nyomán)

Mielőtt a vízigény meghatározására rátérnénk, tekintsük át röviden az evapo- transzspirációra vonatkozó, számunkra itt legfontosabb ismereteket. Ezen a kifejezésen a valamely növényállomány felszínéről a környező légtérbe való pára alakú vízleadást értjük. Olyan folyamatrendszer, amelynek három alrendszere van:- a víz,- a felületek (a talaj és a növény), valamint- az energia.

Az evapotranszspiráció olyan összetett jelenség, amelyben a fizikai értelemben vett párolgásnak (evaporáció) és a biológiailag is befolyásolt növényi párologtatásnak (transzspiráció) egyaránt szerepe van, azok kölcsönhatásaként alakul ki. Komp277