Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)

1. A hidrológia és a hidraulika alapjai - Hidrológiai alapismeretek

A térnek azt az elhatárolt részét, amelynek a vízháztartását és vízháztartási mér­legegyenletét vizsgálják, hidrológiai egységnek nevezik (Szalui, 1984). A hidrológiai egységet a vizsgálat célja határozza meg. Mezőgazdasági vízgazdálkodással össze­függő vizsgálatokban hidrológiai egység lehet pl. a talajvíz fölötti teljes vagy a gyö­kérzónával kijelölt három fázisú zónának oldal irányban is valamilyen módon lehatá­rolt része vagy a táblaszintű felszíni vízgyűjtő. Általános vizsgálatokban a hidroló­giai egység leggyakrabban a különböző, a táblaszinttől egész a kontinentális mérete­kig terjedő felszíni vízgyűjtő, a felszín alattival kiegészített felszíni vízgyűjtő, a víz­folyás valamely elhatárolt szakasza, egy tó vagy egy tározó lehet. Azt az időszakot, amelyre a vízháztartást és annak mérlegegyenletét vizsgálják, tárgyidőszaknak nevezik. A vízháztartás tárgyidőszaka lehet konkrét időszak (pl. adott év adott hónapja) és lehet ún. eszmei időszak (pl. az átalagos augusztusi hónap). A vízháztartási mérleg valamennyi eleme (csapadék, párolgás, beszivárgás, hozzá- és elszivárgás, hozzá- vagy elfolyás, leszivárgás, kapilláris emelkedés stb.) és ezzel együtt az (1) vagy (2) egyenlettel leírt vízháztartási mérleg összetétele (a vízháztartá­si szerkezet) időben változó. A vízháztartási elemek egyenkénti és a mérlegegyenlet­nek megfelelően együtt járó folyamatos és folytonos változásával a vízháztartás mint folyamat - a vízháztartási folyamat - jellemezhető. A vízháztartási folyamatokat - elsősorban a csapadék és a párolgás közvetítésével - a légköri folyamatok irányítják (Nováky, 1990). A vízháztartási folyamatban valamely hidrológiai egységben kialakulhatnak olyan szélsőséges vízháztartási állapotok, amelyek valamilyen szempontból kedvezőtlenek. Nagyobb mennyiségű és/vagy heves intezitású csapadék és az azt követő intenzív beszivárgás a talaj nedvességtartalmát pl. oly mértékben megnövelheti, hogy az ká­ros lehet a növények fejlődése szempontjából. Hosszan tartó csapadékhiány, különö­sen magas hőmérséklettel való együtt járás esetén, a párolgás erőteljes növekedésé­hez és ezzel együtt a talaj nedvességtartalmának olyan mértékű csökkenéséhez ve­zethet, ami ugyancsak kedvezőtlen a növény fejlődése szempontjából. A mezőgazda­ság számára különösen az ilyen szélsőséges vízháztartási állapotok ismerete szüksé­ges. Hasonlóan szélsőséges vízháztartási állapotok alakulhatnak ki a vízfolyásokban vagy tavakban is. A vízgyűjtő és a vízfolyás szélsőségesen magas vízbevétele (in­tenzív esőzések, hóolvadás) árvizet okozhat, a hosszan tartó csapadékhiány pedig a vízfolyásokban vagy tavakban a vízszint tartós csökkenéséhez vezet. A vízháztartási folyamatokat meghatározott mértékben és keretek között az emberi tevékenység szabályozni képes. A vízháztartás szabályozásának az a célja, hogy az adott hidrológiai egységben mindenkor vagy meghatározott kockázatot vállalva, csu­pán meghatározott gyakorisággal, valamilyen szempontból kedvező legyen a víz­háztartási állapot. A vízháztartás valamilyen társadalmi-gazdasági igénynek megfe­lelő szabályozása a vízgazdálkodás lényege (Szesztay, 1980). A mezőgazdasági víz- gazdálkodás lényege a mezőgazdasági termelés, elsősorban a növénytermesztés szá­mára kedvező vízháztartási állapotok fenntartása (OVH, 1984). 25

Next

/
Thumbnails
Contents