Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
2. A vízgazdálkodás alapjai - A vízkészlet-gazdálkodás alapismeretei
tárgyidőszak az augusztus, úgy ez nem egy konkrét év konkrét hónapját jelenti, hanem egy hosszabb időszak valamennyi augusztusának elvont értelmű, eszmei hónapját. Erre az absztrakcióra azért van szükség, mert a lefolyás évről évre ingadozik, s ezért a készletet egyetlen év alapján nem lehet kellő reprezentativitással jellemezni. A vízgazdálkodási mérleg általános meghatározásában szereplő „valamilyen rendszerben” kifejezés arra utal, hogy adott vízgazdálkodási egység vízkészletét és vízigényeit adott tárgyidőszakban jellemző adatokból elvileg különböző módokon is szerkeszthetők a vízkészlet-gazdálkodási döntések megalapozására alkalmas mérlegek (Domokos, 1989). A vízkészlet-gazdálkodás magyarországi gyakorlatában az ún. összesítő vízgazdálkodási mérlegek használata terjedt el. Az összesítés azt jelenti, hogy a mérleg valamennyi elemét a vízgazdálkodási egységen belül elemenként egyetlen eredőben összegzik. Például, ha a vízgazdálkodási egységben több helyen jelentkezik lakossági vízigény, azt a valamennyi helyen egyenként jelentkező vízigények összegzett értékével váltják ki. A vízkészlet elemenkénti eredőinek algebrai összege a vízgazdálkodási egység hasznosítható vízkészletét [K(t)], a vízigények elemenkénti eredőinek algebrai összege a hasznosítható vízkészletet terhelő (össz)vízigényt [/(f)] adja meg. Ezek a tárgyidőszakot tekintve időfüggők. A hasznosítható vízkészlet és az (össz)vízigény összemérése - a mérlegelés - a vízgazdálkodási mérleg készítésének lényege. Az összemérés, a mérlegelés eredményét a vízmérleg-mutatók fejezik ki. Két alapvető mutató használata terjedt el (Dávid, 1989). A^ B(t) = K(t)-I(t) (76) alakú mutató a hasznosítható vízkészlet és az ezt terhelő vízigény különbözetét számítja. Ha a B > 0, a vízigények maradéktalanul kielégíthetők a vízgazdálkodási egység egészét tekintve, a vízgazdálkodási egységben szabad vízkészlet van. Ha viszont B < 0, az adott vízgazdálkodási egységben vízhiány van. Az e = I(t)/K(t) (77) alakú mutató a vízigény és a hasznosítható vízkészlet hányadosa, és a hasznosítható vízkészlet elméleti kihasználtságát méri. A vízgazdálkodási mérleget a vízmérleg-mutatók alapján minősítik. Aktív a vízmérleg, ha B > 0 vagy e < 0,85, passzív, ha B < 0 vagy e > 1,10, míg 0,85 < e < 1,10 tartományban a vízmérleg egyensúlyi. A vízmérleg egyensúlyi tartománya 0,85 és 1,10 határértékeinek felvétele tapasztalatokon alapuló, önkényes felvétel (Domokos, 1989). A vízkészlet és a vízigényelemeket adott vízgazdálkodási egységre összesítő vízgazdálkodási mérleg mutatói csak az adott vízgazdálkodási egység egészének vízmérlegét minősítik. Nem minősítik azonban a vízgazdálkodási egységen belüli kisebb részegységeket. A vízgazdálkodási egységen belül egyes részegységek vízmérlege passzív lehet akkor is, ha a vízgazdálkodási egység egészének a vízmérlege aktív és a vízgazdálkodási egységben szabad vízkészlet van. 120
