Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
2. A vízgazdálkodás alapjai - A vízkészlet-gazdálkodás alapismeretei
Az öntözés fajlagos vízigényét a vegetációs időszak alatt 1 ha-nyi öntözött területre kiadott vízmennyiséggel, a víznormával jellemzik. Elmek értékét elsősorban az éghajlat és a növényfaj határozza meg, de számottevően befolyásolja a talaj típusa, valamint az öntözés választott technológiája is. A halastavak fajlagos vízigénye a tótípustól, az alkalmazott technológiáktól, a tó lehetséges vízveszteségeitől függ. Az öntözés és a halastó-gazdálkodás fajlagos vízigényét a Mezőgazdasági vízhasznosítás c. fejezet részletesen tárgyalja. Egy ország vagy régió teljes évi vízigénye és a vízigény szerkezete függ a lakosság számától, a közműellátottság szintjétől, a gazdasági termelés nagyságától és szerkezetétől, az ország éghajlatától. A valamennyi vízigényt figyelembe vevő, egy főre jutó fajlagos vízfogyasztás jó összefüggést mutat az egy főre jutó nemzeti össztermék (az egy főre eső GDP) nagyságával (OVH, 1984). A vízgazdálkodási mérleg A vízgazdálkodási mérleg adott fejlesztési szinten valamely vízgazdálkodási egység adott tárgyidőszakban hasznosítható vízkészlete, valamint az emberi élet és tevékenység e készletet terhelő vízigényei mennyiségi és minőségi jellemzőinek számbavétele és összemérése valamilyen rendszerben. A hasznosítható vízkészletet és a vízigényeket a vízgazdálkodási mérleg két karjának nevezik. A vízgazdálkodási mérleg mindkét karja több összetevőt tartalmaz (pl. a hasznosítható vízkészlet, a természetes vízkészletet, a mederben hagyandó vízkészletet, az átvezetésből származó víztöbbletet stb.). Ezek az összetevők a vízgazdálkodási mérleg elemei. A mérlegnek két oldala van, a mennyiségi és minőségi oldal, és csakis a kettő együttesen alkotja azt teljes értékű vízgazdálkodási mérleget, amely alkalmas a vízkészlet-gazdálkodási döntések megalapozására ( Domokos, 1989). Az adott fejlesztési szint rögzítése, mintegy „befagyasztása” azt jelenti, hogy a vízgazdálkodási mérleg csupán meghatározott, az adott szinten ténylegesen meglévő vagy előirányzott vízhasználókkal számol. A fejlesztési szint a múltra és a jelenre vonatkozóan általában adott évhez tartozó állapotot jelent, a jövőre vonatkozóan inkább általánosan megjelölt időtávlathoz tartozó fejlettségi állapotot. Vízgazdálkodási egységen a Föld felszínének és/vagy kérgének célszerűen elhatárolt darabját értik, amelyre a mérleg készül. Vízgazdálkodási egység lehet: adott vízfolyás-szakasz a partsávval együtt vagy anélkül, adott állóvíz a vízgyűjtőterülettel együtt vagy anélkül, adott vízgyűjtőterület vagy közigazgatási egység, a földkéregnek a felszín körülhatárolt része alatt elhelyezkedő, meghatározott vastagságú darabja. A vízgazdálkodási egységet úgy célszem megválasztani, hogy az egységen meglévő vagy előirányzott vízhasználók hasonló jellegűek legyenek, az egység legyen vízkészlet-gazdálkodási szempontból minél függetlenebb a szomszédos egységektől (Domokos, 1989). A tárgyidőszak kellő hosszúságú, több évből álló időszak évei naptárilag azonos részidőszakainak (pl. az augusztus hónapoknak vagy ugyanezen hónap valamelyik dekádjának) az egyesítése, majd helyettesítése az eszmei részidőszakkal. Ha pl. a 119
