Végváriné Bede Ildikó: Alapadatok a mélybarázdás öntözés tervezéséhez (VITUKI, Budapest, 1970)

A kísérleti eredmények feldolgozása és értékelése

-lo­gy elembe véteié-í el 2,4 m-ben határoztuk aeg. Így a barázda első méterén beszivárogtatandó víz­mennyiség vízáteresztő talajon 24o, vízzáró talajon pedig 192 1-re adódik. E vizmennyiség érté­kek a 3.táblázat szerinti o,6*6,o hjr-, tartományt felezve és közelítőleg a megfelelő hy-^ közép­értéket számítva az 1.95, illetve a 4,65 fay-, értékhez tartoznak. Ennek alapján határoztuk meg - közelítésként - az első barázdaméteren beszivárogtatandó vizmennyiség és a —hy-^ értékkel jellemzett— talajminőség közötti lineáris összefüggést, mely szerint a kísérleteinkben sza~ep- lő homoktalajon (by-. = o,85) 26o 1, a homokos vályogon Chy^ = 1»25) 252 1, a vályogtalajoh (hy^ * 2,65) pedig 228 1 a barázda első méterén beszivárogtatandó vizmennyiség. Nyilvánvaló, hogy helyesen megválasztott öntözési idő esetén ez a vizmennyiség (6) összefüggésünk _t szerinti integrálásával adődó V = I . t + —=2— ,tA+1 " -° ~ Á + l ~ egyenlettel számítható V-vel jelölt vízmennyiséggel. E képlet baloldala tehát ismert, a jobboldal 1^, 1^ értékei pedig eddigi eredményeink —a (7) és (8) összefüggés, valamint az 5.táblázat— alapján a VKmca: és a N ismeretében meghatároz­hatók. A értékét a szivárgási vizsgálatok során mért pórustérfogat adatokból már előze-- teeen kiszámítottuk (25.-27.ábra). S értékét pedig —abból a meggondolásból kiindulva, hogy tervezés során a legkritikusabb talajnedvességállapot kell mértékadó legyen— a különböző sasr- zők szerint [83, számítható, hervadáspontnak megfelelő nedvességtartalom közepeivel tettük azo­nossá. Továbbaenve az egyenlet megoldásában, a 2 paraméter értéke vizsgálatainak eredményekép­pen mindhárom vizsgált talajtípusra ugyancsak ismert, Így a T öntözési idő közelítő számitásokr kal meghatározható. A beszivárgó vizmennyiség (v) ás a beszivárgásé idő (T) előzőek szerint számított érté­keiből a barázdahossz meghatározására szolgáld (4) alapösszefüggés alkalmazásához szükséges i^ közepes intenzitás könnyen belátható módon az V képlet segítségével számítható. így jutottunk el ahhoz a lehetőséghez, hogy a vizsgált talaj­típusok esetében a kísérleti eredményeinkből közvetlenül adódó J-^-vel jelölt, 1 1/s vízhozam­ra vonatkozó barázdahoaszazat a (4) alapösszefüggés felhasználásával meghatározhassuk. Az igy elvégzett számítás alapadatait és eredményeit a 7.táblázat foglalja össze. Az eddigiek szerint tehát a kísérleteink során megvizsgált három különböző kötöttségű tat- rajra állapítottuk meg az 1 1/s vizszállitóképességü barázda hosszát. Annak érdekében azonban, hogy a barázdahosBzakat a kísérleti körülményektől eltérő talajviszonyok esetére is számítani lehessen, meg kellett keresnünk a talaj kötöttségét jellemző Jiy-, és a barázdahossz értékek kö­zötti összefüggést. E számításokat a már említett három (Lle, hy-^) értékpár alapján a legkisebb négyzetösszegek elve szerinti kiegyenlítéssel végeztük el. A kapott Összefüggést a 52.ábra vas­tag, folytonos vonala szemlélteti. Az ábrán emellett feltüntettük még az egyes talajtípusok hy^ határértékeit, a az azok közepéhez tartozó értékeket, a három közvetlenül számított L^e értéket, valamint a Lj, h£, összefüggés ás az értékek 5 ^-os kockázatú híbatartományát.me- lyet a Höreher Ferenc által kidolgozott számítási eljárással határoztunk meg. Az ábra adatait a felhasználás egyszerűsítése érdekében a 8.táblázatban is közöljük. fAx utóbbi befejező ssámltásoknál a talaj kötöttségét a higroszkóposság (hjj) értékkel jeär lemeztük. Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon ugyanilyen eredményeket kaptunk volna akkor 1* ha a kötöttséget a másik kát kötöttségi paraméter, a 5.táblázat szerinti Arany féle kötöttségi azonos s (9)

Next

/
Thumbnails
Contents