Végváriné Bede Ildikó: Alapadatok a mélybarázdás öntözés tervezéséhez (VITUKI, Budapest, 1970)

A kísérleti eredmények feldolgozása és értékelése

-11szám (Ak) vagy az 5 órás kapilláris vizemelés (K^) alapján jellemezzük. Ezért a barázdahossi meghatározását a hy^ alapján végzett számításokkal megegyező mádon e két utóbbi kötöttségi pa+ raméter alapján is elvégeztük, s a számítás eredményeit a ]Sj5. és 34.ábrán szemléltetjük.

így minden talajtípusra 3-3 barázdahossz érték adódott, amelyeket a hozzájuk tartozó 5 os kockázatú hibatartománnyal együtt a 35.ábrán mutatunk be. Az ábrán látható, hogy a barázda! hossz értékek hibatartományai szinte valamennyi talajtípusnál jó átfedést mutatnak.így mindenképpen helyesen járunk el, ha a tervezés szempontjából mértékadó kiindulási adatként az egy talajtípusra meghatározott három barázdahosez középértékét fogadjuk el. Ezeknek a 33.ábrán la fel- tüntetett középértékeknek az 5 %~ob kockázatú hibatartományát közelítő számítással meghatározva, a különböző kötöttségű talajok átlagában mintegy + 25 $-os barázdahossz eltérések'adódtak.

Mint előzőekben említettük, s amint az a 31.-35.ábrákon is látható, az Így meghatározott értékek 1 l/s barázdavlzhozamra vonatkoznak. A barázdába adagolandó vízhozam azonban minden esetben a terep esésétől függ, s Így a barázda hossza ís ennek megfelelően kell, hogy alakuljon. Ezért munkánk befejezéseképpen a különböző terepesések mellett szükséges barázdahosszak meghatározására került sor.

Ezzel kapcsolatban az első feladat annak a kérdésnek az eldöntése volt, hogy milyen eséshatárig alkalmazhatók a mélybarázdák? Ehhez feltétlenül szükséges a barázdában megengedhető 1^5- nagyobb vizmozgási sebesség ismerete. Sajnálatos módon azonban az áttanulmányozott irodalom ne* ismertet egyetlen olyan eljárást sem, amellyel ezt közvetlenül meg lehetne határozni. Ezért á Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben laboratóriumi körülmények között végzett, különböző hordalékkeverékek vizsgálatára vonatkozó kísérletek eredményeiből (ll) indultunk ki.

E vizsgálat során, sik felületűre kialakított kavics-homok keverékek esetében határozták meg a "kimozditási sebességet" (amely a részecskéket kimozdítja, de tartósan magávalragadni még nem képes) és a "kritikus sebességet" (amelynél a részecskék mozgása már folyamatossá válik). Nyilvánvaló, hogy az öntözés, az erózió szempontjából a kimozditási sebesség kell, hogy mértékadó legyen. A vizsgálat különböző mérési eredményei közül ezért a kísérleteinkben szereplő talajok szemcseösszetétele (2.táblázat) alapján az ahhoz legközelebb álló nagyságú részecskék kimozditási sebességét fogadtuk el. E o,4-o,6 mm ^-jü részecskék homogén frakcióban o,22 m/s vizsebességnél mozdultak ki helyükből.

így a barázda vízszállító keresztmetszetének ismeretében, közelítőleg k = 3o árdességl tényezővel számítva, a Chezy képlettel közelítőleg 3 %o adódik a barázdaesás határértékének»övnek a felső határnak az ismeretében mostmér a Chezy képlet megfelelő átalakításával a

Q * F . k . R2/5 . I1^2 (11)

összefüggésből közelítőleg meghatározható a különböző, o-3 %o-lg terjedő terepesések esetén egy mélybarázdába adagolandó vízhozam értéke is.

Mindezek alapján pedig lehetővé válik a (4) alapösszefüggés felhasználásával a tervezés során figyelembeveendő barázdahosszak megállapítása. E számítások során alapvető feltételként fogadtuk el azt, hogy a 0-0,2 átlagos terepesés mellett se alakuljon ki a teljes barázdahossz mentén a vízmélységben _+ 1 cm-nél nagyobb Ingadozás. Az elvégzett számítások eredményét, a 9.táblázat foglalja össze. Vizsgálataink alapján i^hát javasoljuk a felületi öntözőtelepek tervezésénél a közölt barázdahosszakat felhasználni.Természetszerűleg e számadatokra is vonatkoznak az elvégzett szórásszámitások már közölt eredményei, azaz a barázdahossz megadott határértékei 5 %-ob kockázattal számítva, talajtípustól függően mintegy 15-3o $-os megbízhatóságú ak.

Ez azonban, tekintettel az eredmények gyakorlati hasznosításának körülményeire —-elsősorban a talajok inhomogenltására és az öntözőtelepek létesítését megelőző talajtani vizsgálatok számának szükségképpen korlátozott voltára— továbbá a szivárgási folyamat bonyolultságára, mindenképpen jó közelítésnek tekinthető.