Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
2. Dr. Ördögh Vince: Hidrobiológiái alapismeretek gyakorlati alkalmazása
TÓÉPÍTÉS 2.1.12. Toxikus anyagok A tavakban előforduló természetes eredetű toxikus anyagok közül a szabad ammóniáról és a kénhidrogénről már volt szó. Az ammónia a lúgos tartományban, a kénhidrogén a savas tartományban jelent veszélyt a halakra. Ezért is lényeges a 6,5 és 8,3 közötti pH biztosítása a tavakban. A két paraméter vizsgálata különösen akkor fontos, ha felszín alatti saját kút vizével töltjük fel a tavunkat. Az 02-mentes kútvízben redukált vas (Fe2+) is előfordulhat, ami oxigénnel érintkezve sárgásbarna, kocsonyás vas-oxihidroxiddá alakul. A kútvizet a tóba eresztés előtt ezért célszerű 1-2 napig nagyméretű műanyag tartályban, hordóban levegőztetni, és csupán ülepítés után beengedni a tóba. Növényvédőszerek, nehézfémek, fenolok és halakra toxikus egyéb anyagok felszíni vízzel táplált tavakba kerülhetnek. A tó építése előtt ezért célszerű a vízminőségről, sőt annak évszakos változásáról is adatokat szereznünk. A halakra már 03)1 mg/1 koncentrációban is mérgező szabad klór csapvízzel kerülhet a tóba. Ez mindenekelőtt legfeljebb néhány köbméteres tavakban jelenthet gondot, mert nagyobb tavak vízellátását ivóvízre alapozni több okból sem kívánatos. A klór eltávolítása többnapos levegőztetéssel, a tó utántöltésekor szélső esetben aktív szénszürő használatával lehetséges. A tó létesítésekor a levegőztetés történhet magában a tóban is, de ilyenkor állati szervezetek betelepítésére csupán 5-7 nap múlva kerülhet sor. 2.2. A vízi ökoszisztémában élő szervezetek Az egyes tavak mérete, mélysége, alakja lehet ugyan hasonló, de a benne élő vízi szervezetek többnyire tökéletesen eltérnek egymástól. Minden helyesen megépített mesterséges és kialakult természetes tó közös sajátossága azonban az, hogy bennük létre jön egy viszonylag állandó egyensúly. A mikrobák, valamint a növényi és állati szervezetek táplálékláncokat alkotnak, ami meghatározza megjelenésüket, illetve eltűnésüket. Csupán egyetlen élettelen környezeti tényező vagy egyetlen szervezet mennyiségének a megváltozása is már szükségszerűen kihat a vízi ökoszisztéma minden szervezetére. Ha például egy tóban a halak elszaporodnak és kifalják a zooplanktont a vízből, akkor a vízibolhák hiánya és a sok halürülék miatt tömegesen jelennek meg a lebegő algák a tóvízben. Az algák által zavarossá tett víz befolyásolja a növények szaporodását, mert a fény nem jut le hozzájuk. A pusztuló növényeken baktériumok szaporodnak el, amelyek oxigént fogyasztanak, és ezzel további változásokat idéznek elő a tóban. A vízi ökoszisztéma felépítése és működése állandóan változik. 62
