Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
2. Dr. Ördögh Vince: Hidrobiológiái alapismeretek gyakorlati alkalmazása
2. Hidrobiológiái alapismeretek gyakorlati alkalmazása 2.2.1. Baktériumok és gombák Az elhalt szervezetek bomlása a tavakban gyorsan és két lépésben megy végbe. Az elpusztult szervezet szervesanyag-vesztése először bakteriális közreműködés nélkül, autolízissel megy végbe. A zooplanktonnál a pusztulás után azonnal felszabadul a szerves anyag mintegy 20%-a, egy nap elteltével pedig a fele. A fítoplanktonnál néhány órán belül szabaddá válik a foszfor 25-75%-a. Haltetemek egy nap alatt a szerves anyaguk 25-30%-át vesztik el. Az intenzív bakteriális bontás csupán 12-24 órával a szervezetek pusztulása után kezdődik el, aminek a helye (a felső meleg vagy az alsó hideg vízréteg) az elpusztult szervezetek ülepedési sebességétől függ. A bontásban részt vevő baktériumokba épült szerves anyag a baktérium -> protozoa -»-zooplankton -» hal fogyasztóláncon átjut el a halakig. Tökéletes ásványosodásnál a termelő szervezetek hasznositják a bomlástermékeket. A valódi vízi baktériumok sajátos tulajdonsága az, hogy rendszerint a tápanyagok kis koncentrációit is képesek felvenni. A vizekben szabadon lebegve, részecskék felületéhez vagy szilárd aljzathoz tapadva élnek. A legkülönbözőbb rendszertani csoportokhoz tartoznak. Oxigénigényüket tekintve lehetnek aero- bok és anaerobok. Az aerob baktériumok például az ammónia -> nitrit ->• nitrát átalakításban és a szerves anyag szén-dioxidig történő lebontásában vesznek részt. Az anaerob baktériumok például a nitrátot nitritté és nitrogéngázzá alakítják át, a szerves anyagot metángázra és szulfidra, illetve kénhidrogénre bontják. Szerepük különösen a hipertróf halastavak anyagforgalmában jelentős. Heterotróf szervezetek lévén a gombák élete szintén a szerves anyaghoz kötődik. A vizekben előfordulnak mind szaprofíta, mind parazita fajaik, amelyek különböző növényeket és állatokat képesek megtámadni. Az egyik vagy másik életformát követő fajok mellett megtalálhatók fakultatív paraziták is. Ezek a környezeti feltételektől függően elhalt szerves anyagon élnek, de élő szervezeteken is élősködhetnek. A legtöbb vízi gomba aerob módon él. Különösjelentőségük, hogy a fehérjék, a cukrok, a keményítő és a zsírok mellett a pektin, a hemicellulóz, a cellulóz, a lignin és a kitin lebontására is képesek. Tavakban a moszatgombák (Phycomycetes) közé tartozó Chytridiales és Saprolegniales gombák parazita és szaprofíta fajai a leggyakoribbak. Mint nevük is jelzi, többnyire algákon élősködnek. A tömlősgombák (Ascomyce- tes) az üledékben élnek és az elpusztult vízi növényeken, vagy a tavakba kívülről bekerült növényi maradványokon élnek. Gyakorlati útmutató Dísztavak: A kedvezőtlen folyamatokat végző baktériumok a megfelelően karbantartott, oxigénnel jól ellátott tavakban nem szaporodhatnak el. Ha en63
