Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
2. Dr. Ördögh Vince: Hidrobiológiái alapismeretek gyakorlati alkalmazása
TÓÉPÍTÉS >- Ha elég sok növényzet és alga van a vízben és elegendő foszfátion (P043- = 0,05-0,1 mg.k1), akkor a probléma rövid időn belül magától megoldódik. >• Ha az NH4+ koncentrációja 5-10 mg.k1 felett van, akkor - ha nincs lehetőség vízcserére — halainkat csupán a csoda mentheti meg a pusztulástól. 2.1.10. Foszfor A foszfor a tavak és tározók eutrofizálódásáért leginkább felelős tápelem. Az algák számára közvetlenül hozzáférhető szervetlen szén (C), nitrogén (N) és foszfor (P) ideális aránya a vizekben tömegben kifejezve: C:N:P = 44:7,2:1. Ez azt jelenti, hogy az algák ideális tápanyagellátásához egységnyi tóvízben például 1 mg P-ra, 7,2 mg N-re és 44 mg C-re van szükség. Az algák szaporodását mindig a minimumban lévő elem határozza meg. Ha például a fenti arányt figyelembe véve a P koncentrációja csupán 0,5 mg lenne, akkor a P lenne a minimumban lévő elem, vagyis az algaszaporodást korlátozó tényező. Az eutrofizáció és ennek következménye, az algásodás elleni küzdelemben mindig a tavakba kívülről érkező foszfor csökkentésére törekszünk. A foszfor hiánya fékezi, illetve megállítja az algaszaporodást. A N-terhelés csökkentése nem megoldás, mert ha rendelkezésre áll a P és a C, akkor nitrogénkötő cianobaktériumok fognak elszaporodni a vízben. Halastavakban a foszfor növeli a természetes hozamot, de túlzott adagolása vagy az üledékből felszabadult nagyobb mennyisége káros vízvirágzásokhoz vezethet. A tóvízben mérhető összesfoszfor (PÖSSz.) elő és élettelen részecskékhez kötött formált foszforra (Ppart), valamint oldott foszforra (Pold ) osztható. Az oldott foszfor oldott reaktív foszforból (P043+), szerves (Porg ) és kondenzált (Pkond ) foszforból áll. Mai ismereteink szerint minden fotoszintetizáló szervezet számára egyaránt hasznosítható egyetlen foszforforma a P043+, amit oldott reaktív foszfornak is szoktak nevezni. A termelő halastavak vizében az összes-P koncentrációja rendszerint 0,3- 0,6 mg.k1 körül van. Az algák szárazanyagában megfelelő tápanyagellátás mellett mintegy 1% az a-klorofill és ugyanennyi a foszfor. Ha az ideális a-klorofill koncentrációt a halastóban 100-200 mg/m3-nek (= 0,1-0,2 mg.k1) tekintjük, akkor ez azt jelenti, hogy a tóvízben mért összesfoszforból 0,1-0,2 mg.k1 az algasejtekben található, többnyire ennél nagyobb mennyiség pedig az élettelen, lebegő részecskékhez kötött. Az összes oldott foszfor koncentrációja változó, ezen belül az oldott reaktív foszfor (P043+) rendszerint 0,05 mg.k1 körül van, vagy egyáltalán nem mutatható ki. Az algák a foszfort gyorsan és tényleges igényüknél sokkal nagyobb koncentrációban képesek felvenni a vízből. A P-ellátottságtól függően az algák 58
