Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
6. Dr. Molnár Kálmán: Halbetegségek
6. Halbetegségek baspórákat leginkább halak terjesztik, de a vízzel is bekerülhetnek az állományokba. A hal szervezetébe bejutott gombák a vérerekbe hatolnak, és eljutnak a kopoltyú hajszálereibe. A hajszálerekben fejlődő gombafonalak eltömik a hajszálereket, és a kopoltyúlemezek elhalását idézik elő. Az erősen fertőzött kopoltyú jellegzetesen márványozott színű, mivel egyes kopoltyúlemezek a bennük pangó vér miatt haragosvörösek, míg mások a hiányos vérellátás miatt szürkésfehérek. A súlyosan károsodott kopoltyújú halak elpusztulnak. A betegség elsősorban szerves anyagban gazdag, bőségesen szerves trágyázott tavakban gyakori. A betegség egyéb hasonló kopoltyúbán- talmaktól való elkülönítése a kórokozó kimutatásával lehetséges. A bántalom jelentkezése esetén a tó szervesanyag-tartalmát és planktonállományát lehet csökkenteni. 6.3.4. Paraziták okozta betegségek A) Protozoonok okozta bántalmak Külső élősködő egysejtűek okozta betegségek: A fenti név alatt több különböző rendszertani csoportba sorolt élősködő egysejtű okozta bántalmat foglalunk össze, melyeknek jellegzetességük, hogy halról halra terjednek; a külvilágban csak rövidebb ideig képesek életben maradni; jobbára széles gazdakörnek, tehát több halfajon is előfordulnak; a halak testfelületén, uszonyain és kopoltyúin telepednek meg. A csoportba tartozik a 10-12 mm méretű ostoros Ichthyobodo necator (syn. Costia necatrix) és Cryptobia branchia- lis, valamint a 30-100 mm méretű csillés egysejtűek számos képviselője, mint a Trichodina, a Trichodinella, az Apiosoma és a Chilodonella nemek tagjai. Ezen élősködők többsége nem valódi parazita, azaz nem feltétlenül fogyasztja a halak testszöveteit vagy vérét, mégis a legkárosabb halpatogének közé tartoznak. A testfelületet vagy a kopoltyút ellepve, azon állandóan mozogva irritálják a hámsejteket, azok elhalását okozzák, és a bőrt, illetve a kopoltyút fokozott nyálkatermelésre kényszerítik. A nyálkát, az elhalt sejteket, valamint az azokon szaporodó baktériumokat fogyasztva a bőr és a kopoltyúlemezek súlyos károsodását okozzák, amely a fenti tünetek mellett a bőr hámrétegének további leválását, a kopoltyúlemezek elhalását és összenövését eredményezi. Súlyos fokú protozoon fertőzés eredménye az oxigénfelvétel akadályozása és a fulladásos halál. A külső élősködő protozoonokkal történt fertőzés kimutatása csak mikroszkópos technikával lehetséges, azonban a légzési tünetek, a nyálkaképződés vagy az intenzív hámleválás alapján a gyakorlott tógazda is képes felállítani egy hozzávetőleges diagnózist. A felsorolt élősködők közül az Ichthyobodo necator már a néhány napos halon is el tud szaporodni, míg a Trichodina- és 155
