Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
6. Dr. Molnár Kálmán: Halbetegségek
TÓÉPÍTÉS Halélősködő egysejtűek főbb csoportjainak sematikus képe dd 1-2 Ostorosok. 1 - Ichthyobodo necaforfelülnézetben, 2 - oldalnézetben, c-e Csillósok. 3 - Ichthyophthilrius multifiliis, 4 - Trichodina sp. felülnézetben a jellegzetes horogkoszorúval, 5 - Csésze alakú Trichodina-egyedek a hámréteg felületén, 6 - Coccidium oocysta, 7 - Myxobolus spóra felülnézetben, 8 - Myxobolus-spóra oldalnézetben Chilodonella-ía)ok a néhány hetes ivadék és az idősebb korosztályok parazitái. A külső élősködő egysejtűek elszaporodására kedvezőtlen tóviszonyok mellett számíthatunk, amikor is a zsúfolt tartás, a nem megfelelő táplálás és az alacsony oxigéntartalom a betegség kifejlődését eredményezi. Jellemző erre a betegségtípusra, hogy a viszonylag széles gazdakör miatt különböző korú és fajú halak egyaránt megbetegedhetnek. Külső élősködő egysejtűek okozta fertőzöttségre kell gondolnunk, ha a halak a sekély vízhez vagy a be- folyóhoz csoportosulnak, bágyadtan úszkálnak, nem táplálkoznak, pipálnak, mozgásuk lelassul. Bőrük gyakran szakadozott, hámfoszlányos, kopoltyújuk halvány, bőséges nyálkával borított. A kórokozók közül az apiosomák és trichodinák könnyen, az Ichthyobodo és Chilodonella nehezebben pusztítható el. Valamennyi élősködő jól megfékezhető malachitzölddel, de megfelelő hatás érhető el formalinos és sós fürdetésekkel is. 156
