Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
4. Szabó Róbert: A halak takarmányozása
4. A halak takarmányozása előnevelő tavakban ez már nehezebb feladat. Kezdeti időszakban segítséget nyújthat egy fehér lapos tál, amit a part szélén lesüllyesztve szemünk elé kerülnek a sötét ivadékok. Később az ivadék mozgása a növekedéssel arányosan meggyorsul. Ilyenkor sűrű szövésű lapos merítőhálóval (táplival) a partszélen lenyúlva gyors mozdulattal foghatunk a halainkból. Ha ezt az etetőhely közelében tesszük, biztosan fogunk néhány példányt. A kifogott ivadékot mindig meg kell vizsgálni, milyen a külleme, vannak-e rajta paraziták. Ha nem ismerjük a betegségeket, feltétlenül vizsgáltassuk meg az ivadékot az állatorvossal, de a közelünkben lévő tógazdaság szakembere is segítségünkre lehet ebben. A zsenge ivadék napi vizsgálata mellett a plankton összetételét is kontrollálni kell, mert igy szükség esetén még időben beavatkozhatunk. Ennek az eszköze a plankton mintavevő háló. A plankton mintavevő háló alján lévő kis üveg egy egyszerű vastagabb falú gyógyszeres üveg, amelyen keresztül a gyakorlott termelő felismeri a különböző planktonokat. Továbbá segítséget jelenthet egy erősebb nagyító, de az igényesebbeknek ajánlható egy boncmikroszkóp beszerzése is. Medencében történő előnevelésnél célszerű előállítani a táplálékszervezetek tenyészetét, mert ezek képezik a halivadék legtermészetesebb táplálékát, és segítségükkel meg tudjuk őrizni a jó vízminőséget, ami a halaink növekedése és fejlődése szempontjából rendkívül fontos. 0,1-2 köbméteres hordókban, edényekben a kerekesférgek, a Moinák és a vízibolhák is tenyészthetőek. Kerekesféreg színtenyészetet a következőképpen állíthatunk elő: minden 100 liter vízbe tegyünk 1 kg érett baromfi-, sertés- vagy lótrágyát. Elő vízből planktonhálóval gyűjtött vegyes planktonnal oltsuk be és a tavi módszernél leírtak szerint kezeljük le. 4-8 nap múlva a vizet enyhén szürkévé színezi a kerekesférgek tömege. A kandicsrák és vízibolhatenyészet előállításánál az adott faj néhány pe- tés egyedével oltsuk be az előkészített vizet, és a vegyszeres kezelést hagyjuk el. A Moina kifejezetten melegigényes, a másik két táplálékszervezet alacsonyabb hőmérséklet mellett is jól tenyészthető. Általában a reggeli órákban szűrjük le a tenyészetek nagyméretű egyedeit vagy a vegyes méretű állományt, az utóbbit különböző lyukméretü szitasoron szétválasztva adjuk a különböző korosztályú halaknak. Lehetőleg ne tógazdaságból szerezzük be a szükséges tenyészanyagot, mert előfordulhat, hogy veszélyes élősködőket is behurcolunk (Lemaea-rák). A halaink növekedésével párhuzamosan a planktonikus táplálékot kiegészíti a vágott csővájó féreg (Tubifex). A 3 cm-nél nagyobb halak a vegyes plankton mellett csővájó féreggel, szürke- és vörösszúnyoglárvával etet- hetőek. Az élő eleséget kiegészíthetjük szénhidráttartalmú darákkal, de mindig csak annyit adjunk, amennyit az állatok azonnal el is fogyasztanak. Kisüzemi feltételek között használjuk ki a kisebb adagú, többszöri etetés előnyeit. A kísérleti tapasztalatok bebizonyították, hogy a napi takarmányadag 3-4-5 alkalommal történő kietetése 8-12%-kal növeli a takarmányérté119
