Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
4. Szabó Róbert: A halak takarmányozása
kesülést. A nagy halastavakon ez az etetésmód nem teijedt el, de az intenzív telepeken alapkövetelménynek számít. Minél fiatalabb halakat etetünk, annál fontosabb a többszöri etetés, amellyel a jobb takarmányértékesülés mellett gyorsabb testtömeg-gyarapodást is elérünk. Halaink többszöri etetését egyszerűen és kevés munkával megoldhatjuk, ha önetetőket használunk. Az aranycompó-ivadék felnevelésekor alapvető kérdés a tavakban fellelhető táplálékszervezetek mérete, ugyanis táplálékuk 10-12 napon át szinte kizárólag kerekesférgekből áll. Ezért a tó-előkészítési technológia pontos betartása alapkövetelmény. Az aranycompó-ivadék nevelésekor arra is figyelemmel kell lenni, hogy igen lassan nő, a szokványos egy-hónapos előneve- lési idő elteltével alig éri el a halászható méretet. Éppen ezért a zsenge arany- compó-ivadékot érdemesebb nagyobb nevelő tóba helyezni, ahonnan csak ősszel kerül lehalászásra. Ilyen tavakba 200 000 db zsengét népesítsünk hektáronként. Az őszi lehalászás eredménye a gondos előkészítés ellenére is erősen függ attól, hogy a tavi környezet mennyire kedvező az aranycompó számára. Tápokkal és a gabonafélék daráival történő kiegészítő takarmányozás esetén 10-30%-os megmaradással lehet számolni. Az aranyjász nagyméretű zsenge ivadékának a nevelése az aranyhal és a koiponty előnevelésének mintájára történhet. A ragadozó halak lárváinak takarmányozása kezdetben nagyon hasonló a békés halakéhoz, de a nagy termetű csukalárvák etetését a kelés után már közepes planktonnal (kandicsrák lárváival) kezdhetjük, míg süllő esetén az aranycompóhoz hasonlóan rendkívül fontos az apró táplálékszervezetek jelenléte, mert lárvái a legapróbbak közé tartoznak. A legproblémásabb nevelési időszak a ragadozó életmódra való áttérés idejére esik. Kissé körülményes módon, de biztosíthatjuk halaink számára a táplálékot békéshal-lárvák vagy előneveltek telepítésével, de egyszerűbb a két-három hét késéssel leíva- tott halak (pl. keszegfélék) éppen kelő ikráinak a behelyezése. Ezek a békéshal-lárvák nem jelentenek táplálékkonkurenciát a gyorsan növő ragadozóivadék számára, viszont kitűnő táplálékbázist nyújtanak a kényes áttérési időszakban. Egy ragadozólárvára legalább hússzoros mennyiségű békéshal-ikrát számoljunk. Az is megvalósítható, hogy a ragadozó életmódra való áttéréskor ivarérett, szaporodásra felkészült békés halakat (pl. csukánál bodorka, süllőnél razbóra, harcsánál kárász) helyezünk a tóba. Ha a szaporodáshoz minden feltétel adott, akkor ezek a halak rövidesen ívni fognak, ellátva először lárvával, később ivadékkal kis ragadozó halaink szinte kielégíthetetlen étvágyát. Ennél korábban nem ajánlott kihelyezni a békéshal tenyészállatokat, mivel tápláléknak tekintik a kis ragadozólárvákat és komoly veszteségeket okoznak. 3-5 hetes előnevelés után a medencék, kis tavak 3-4 cm-es kis halait lehalásszuk vagy erősen megritkítjuk, hogy az egyre nagyobb tömegű halálloTÓÉPÍTÉS 120
