Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
4. Szabó Róbert: A halak takarmányozása
TÓÉPÍTÉS Moina, míg a vízibolha az előnevelés utolsó harmadára ad bőséges természetes táplálékot. Ha nincs lehetőség a planktonoltásra, akkor az újranépesülést gyorsíthatjuk, ha a kihelyezést követő napokban elkezdjük a tav(ak)at tovább árasztani. Természetesen ezek mellett 35-40% fehétjetartalmú előnevelő táp etetése is ajánlatos. Ha nem tudjuk beszerezni, akkor a közeli takarmánykeverőben a kérésünkre ezt elkészítik. Igen egyszerűen összeállítható a következő keverék: 25% búzaliszt, 25% szójaliszt, 25% halliszt és 25% hús- vagy vérliszt. Az első hét vége felé elkezdhetjük az ivadék etetését 100 000 darab halra 1-1,5 kg takarmányt számolva naponta. Természetesen ezt a mennyiséget a halak megmaradásától és a plankton mennyiségétől függően fokozatosan növeljük. Az etetést először vízben feloldott takarmány belocsolásával célszerű végezni, később a kis hal jobban kedveli a víz színére szórt takarmányt. Mivel a halaink a partszélen szeretnek tartózkodni, ezért elsősorban az etetést is erre a területre koncentráljuk. A két-három hetes ivadék etetése hasonló az idősebb halakéhoz. Ettől az időszaktól kezdve etetőhelyekre szoktatjuk a halakat. A túladagolást kerüljük el és a takarmányfelvételt ellenőrizzük. Ennek az eszköze a takarmányfelnéző, amelyet a következő ábrán mutatunk be. Tavi körülmények között jól használható az etetőtálca is. Ez egy lxl méteres drótkeretre erősített szúnyogháló, amelyet egy konzolon keresztül a vízfenéktől 5-10 cm-re rögzítünk, és amelyen a takarmányszemcsék fennakadnak. Naponta megemelve az etetőtálcát ellenőrizhető a takarmányfogyasztás. A kihelyezéstől kezdve az ivadék fejlődését naponta nyomon kell követni. Medencés előnevelésnél ez kevésbé okoz problémát, de a sötét fenekű Takarmányfelnéző és vízfelszíntisztító 30-50 cm anyag 1-2 m 118
