Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)
6. A Tisza fontosabb árhullámai 1876-ot követően
V szont elég hűen tükrözik a Tiszán végigvonuló, tehát a valóban jelentős árhullámok sorsát. Részletesebben kell szólnunk a tetőzési vonalakról. A hozzájuk tartozó koordinátarendszer vízszintes tengelyén az idő van feltüntetve. Minthogy a Vízrajzi Évkönyvek általában napi egyszeri vízállásészleléseket tartanak nyilván, a tárgynapi tetőzés adatát az egységesség érdekében mindig a reggel 7 órai leolvasási időponthoz rendeltük. Ez kerekítési hibát hoz létre. Az is kerekítési hibával jár, amikor a figyelembe vett vízmércék közében történteket csak lineáris interpolációval vehetjük figyelembe. A koordinátarendszer függőleges tengelyén a Tisza fkm szelvényezésével arányos távolságokban vannak feltüntetve a figyelembe vett vízmérceállomások: Vásárosnamény 686,4 fkm, Záhony 628,2 fkm, Tokaj 543,7 fkm, Polgár 486,8 fkm, Tiszafüred 430,4 fkm, Tiszabő 367,8 fkm, Szolnok 333,4 fkm, Tiszaug 266,9 fkm, Csongrád 245,6 fkm. Mindszent 217,4 fkm és Szeged 173,5 fkm. öt mellékfolyó 5. fejezetben elemzett torkolat előtti vízmércéjét — Szamos — Csenger, Bodrog — Sárospatok, Sajó — Felsőzsolca, Körös — Gyoma és Maros — Makó — szintén feltüntettük a tetőzési ábra függőleges tengelyén: a betorkoláshoz legközelebbi tiszai vízmérce vonalában. A tetőzési vonalak koordinátarendszerében valamely vízmérceállomás vízszintesében pontot értelmez az adott szelvényben megtörtént vízállástetőzés napjának megfelelő időabszcissza. Tetőzési vonalat értelmez az egymásra következő vízmérceszelvényekben meghatározott, tetőzést értelmező pontok egyenes darabokkal történő összekötése. A tetőzési vonalnak elvárhatólag felülről lefelé, azaz Vásárosnamény tői Szeged felé, és balról jobbra, azaz a folyó időnek megfelelően kellene haladnia. De már a 6—1. b ábráról is kitűnik, hogy a tényleges tiszai árhullámoknál ez koránt sincs igy: a ferde, egységes tetőzési vonal helyett a kissé talán a görög khi betűre emlékeztető ágas-bogas tetőzési vonal a jellemző. Látni fogjuk, hogy a legtöbb ábrán valami ehhez hasonló rendellenesség van. A 6—1. b ábrát érdemes részletesebben is szemügyre vennünk, mert ezen — az állatorvosi könyvek sokat idézett ábrájához hasonlóan — minden olyan rendellenesség látható, amiben a Tisza árhullámai megbontják az elméletileg elvárható szabályszerűségeket. Nekünk azonban a tényekből fakadó törvény- szerűségeket kell megmagyaráznunk, nem pedig a más folyókra esetleg érvényesnek talált elméleti elgondolásokat ráerőszakolnunk a Tiszára, amelynek árhullámai, úgy látszik, rendkívül különleges viselkedésűek. Az első rendkívüliségre, amely szerint Polgár tetőzése 1876-ban megelőzte Tokajét, azt a magyarázatot adhatjuk, hogy a Sajó árhulláma „szívta magához” a tiszai tetőzési vonalat. A másik rendkívüliség arra mutat, hogy több, Vásárosnaménynél még különböző időpontokban tetőző árhullámból valamelyik alsó szelvényben egyesült árhullám keletkezik. Ennek során egyes korábbi árhullámok vesztegelni kezdenek és egy későbbi árhullámmal egyesülve tudnak csak tovább haladni. 1877 áprilisában pl. Tiszaug szelvényében egyszerre három árhullám is egymásba futott (6—2. b ábra). Az egyesülés gyakran már Tokajban végbemegy. Sokszor Tiszafüred, esetleg Szolnok, kivételesen Tiszaug az egyesülés szelvénye. Mondhatjuk, hogy a Közép-Tisza képes az árhullámok összegyűjtésére. Az árhullámok egyesülésében előfordul azonban egy további rendkívüliség is. Nem minden egyesülő árhullám tetőzési vonala halad ugyanis olyan szabályossággal mindig felülről lefelé és balról jobbra, mint az az 1877. áprili58
