Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)

5. A Felső-Tisza, Szamos, Bodrog, Sajó, Körös és Maros nagyvizeinek statisztikai jellemzése az 1876–1975. időszakban

dulási gyakoriság, vagy mértékadó vízszintek, mert nincs teljes bizonyosságunk arról, hogy a folyó eddigi hidrológiai története mennyiben lesz a jövőt illetően is jellegzetes. Maga a normális eloszlás is csak durva közelítés lehet ezekben az esetekben, mert a Szamos csengeri vízmércéjére vonatkozó NV eloszlásfüggvény és az azt kiegyenlítő normális eloszlásfüggvény közötti eltérés maximuma túllépi a közelítéshez még eltűrt küszöbértéket.

Az egyöntetűségi feldolgozást még elvégezhettük volna a Tisza több mellékfolyójára is — gondolva itt elsősorban a nem közvetlen, de mégis említésre méltó mellékfolyókra, így a Hernádra vagy a Bódvára, esetleg a Zagyvára, sőt a Vásárosnamény fölötti folyószakasz, vagy külön a Szamos vízrendszere önmagában is érdekes vizsgálati terület —, de véleményünk szerint ezeknek az általánosságában egyébként is egyöntetű NV vízjárású Tiszára és a Tisza árhullámaira gyakorolt hatása kismértékű és közvetett. Ezért, úgy gondoljuk, hogy a közöltek elegendők a Tisza vízrendszerének átfogó jellemzésére.

56