Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)
5. A Felső-Tisza, Szamos, Bodrog, Sajó, Körös és Maros nagyvizeinek statisztikai jellemzése az 1876–1975. időszakban
százalékos valószínűséggel tételezhetnénk fel. Az egyöntetűség hiányának ilyen erőteljes jeleire hajlamosak lehetünk vízgyűjtőterületi vagy mederváltozások, azokon belül is antropogén hatások feltételezésére. Meg kell azonban itt is fontolnunk, hogy a lényegesen nagyobb NV értékek nem a második, hanem az első félévszázadban fordultak elő. Ez alól kevés kivétel van, de ezek éppen a legjelentősebbek: a vízállások nagyságrendi sorának rangsorban első és második vízállása, az 1970. évi 902 cm-es LNV és az 1974. évi 754 cm-es NV. Ha a lefolyási hányad jelentékenyen megnövekedett volna a mezőgazdasági területek növekedése folytán a második félévszázadban, kevéssé érthető az NV értékek jelentős csökkenése, még kevésbé egyes értékek hallatlan mérvű kiugrása, éppen a legutóbbi évtizedben. Véleményünk szerint helyesebb arra az álláspontra helyezkedni, hogy a megfigyelési időszak növekedtével juthatunk majd megnyugtatóbb magyarázatokhoz. A Tisza egyöntetűnek ítélhető vásáfosneményi NV eloszlásában nyilvánvalóan a tivadari egyöntetűség vált dominánssá a Szamos csengeri egyöntetűségének hiánya mellett. A Bodrog sárospataki vízmércéjén a százéves évi NV eloszlás egyöntetűnek mutatkozott. Feltehetőleg, a csehszlovák területen megvalósult árvíztározásoknak az évi NV-ket csökkentő hatása a száz évnek csupán kisebb hányadára terjedt ki, így a statisztikai adatsorban még nem volt kellő súlya. Lehetséges, hogy a Bodrog NV-kben egyöntetű vízjárása a Tisza tokaji vízmércéjénél tapasztalt nagyfokú NV egyöntetűség kialakításához maga is lényegesen hozzájárul. A Sajó felsőzsolcai vízmércéjén a vizsgálati időszak NV értékeinek eloszlása szintén egyöntetű. A két félévszázad rangsorolt évi NV értékei között alig van különbség, s az is a kisebb értékek tartományában adódott. A Körös gyomai vízmércéjén a Szamosnál ugyan kisebb mértékű, de a vonatkozó küszöbértékeket tekintve mégis kimutatható hiányai vannak az évi NV értékek évszázados eloszlási egyöntetűségének. A két félévszázad NV értékei közötti különbségek leginkább a kisebb NV-knél jelentékenyebbek, de fenn- állanak a közepes NV értékeknél is. A Körös esetében szintén az első félévszázad nagyvizei a magasabbak, de a legnagyobb vizeknél a második félévszázadban voltak az igen jelentős csúcsértékek. Az 1970. évi LNV, az 1940. évi 1932. évi magas vízállások, nemkülönben a vésztározással csökkent 1974. évi tetőzés mind a legutóbbi ötven évben fordult elő. Negyedévszázados összehasonlítás mellett sem lehet az NV módosulások határozott irányzatára következtetni, így valószínűleg itt is a hosszabb megfigyelési időszak eredményeitől várhatunk további eligazítást. A Maros makói vízmércéjén az 1876—1975. évi NV értékek a számítások szerint egyöntetű eloszlásból származnak. Ebbe az egyöntetű vízjárási sorba az 1970. és az 1975. évben tapasztalt rendkívüli magasságú, mindkét esetben LNV-t jelentő vízállások is jól beillenek. Kétségtelen, hogy egyöntetű vízjárásával a Maros alkalmasan hozzájárul a Tisza szegedi vízmércéjén is érvényes NV egyöntetűséghez. A Körös hatása a Tisza vízjárására nyilvánvalóan kisebb annál, hogy a kialakult egyöntetűségi viszonyokat megzavarhatná. Az egyöntetűség empirikusan bizonyított ténye megengedhetővé teszi a statisztikai paraméterek használatát és az ezekből származó következtetések levonását, az egyöntetűség hiánya viszont óvatossá kell, hogy tegye a mérnököt jövőt illető következtetéseinek megfogalmazásánál. A Szamos és a Körös esetében ezek szerint csak fenntartással kezelhetők olyan fogalmak, mint előfor55
