Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)

4. A Tisza nagyvizeinek statisztikai jellemzése az 1876–1975. időszakban

hányados). A szórás négyzetgyökvonásból származó két értéke olyan számközt fejez ki, amely a várható értéket, mint számtani közepet tartalmazva magába foglalja az előfordulható esetek kb. 68,3%-át. Célszerű két szórási értékkel jellemzett számközt választani, amely már az előfordulható értékek 95,4%-át tartalmazza, tehát véletlen okból csak a maradék, kb. 4,6% kerülhet ki a két szó- rásnyi számközből. így a 95,4%-os szintű konfidencia intervallum egyenlete:

K = ± 20 V p. (1—p) ... (4—1)

Amikor tehát k = 50 és p = 0,5, akkor K maximális és értéke esetünkben 10. Minden olyan esetben tehát, amikor a gyakorisági érték 50, azaz amikor a száz vizsgált év közül valamilyen esemény 50-szer fordult elő, ezt úgy kell érteni, hogy a vízjárásból származó véletlen okok következtében 95,4%-os biztonsággal állítható, hogy későbbi időszakokban az 50—10 = 40 és az 50+10 = 60 intervallumban lesz az esemény előfordulási száma.

A további számszerű gyakorisági értékek esetén a vonatkozó konfidencia intervallum meghatározására a (4—1) egyenlet alkalmas, amelynek néhány értéke: k = 20 és így p = 0,2 esetén K = +8; k = 4, ebből p = 0,04 esetén K = + 3,92. A kapott kétszeres szórásértékek viszonylag nagyok. Ez azonban nem a számítási eljárás hiányossága, hanem a folyó természetében rejlő sajátosság. Helytelen volna a „mérnöki pontosság” látszatát keltve olyan elhanyagolásokat tenni, amelyek a közölt értékeket „javítani” volnának hivatottak.

A tiszai árvizes^ időszakok áttekintése azt mutatja, hogy a Felső-Tiszán valamivel több, az Alsó-Tiszán pedig valamivel kevesebb az árvizes évharmad. A. különbség főként az őszi idényben alakult ki. Azt is lehetne mondani, hogy felsőbb szakaszán hevesebb, alsó szakaszán pedig nyugodtabb a folyó vízjárása. A mellékfolyók miatt (Körös, Maros) ez a szabály nem abszolút érvényű. Tokajtól kezdve érvényesül az árhullámcsúcsok ellapulásának hatása és ez a Körös torkolatáig tart. Tarthat Szegedig is, de a Körös és a Maros visszaduz- zasztása mindezt megzavarhatja. Szeged maximális tetőzéseit — beleértőleg a Szeged alatti és a Szeged feletti hosszabb folyószakaszéit is — döntően a Maros, részben a Körös Tiszával egyidejű árhullámai befolyásolják. Lehet a felső szakaszon a Tiszának bármilyen nagy árhulláma, ha ez azonos időben nem tud egyesülni Szegednél a Maros árhullámával, úgy a tiszai árhullám Szegedig nagy valószínűséggel ellapul. Ellenkező esetben azonban a még nem maximáis- ként induló árhullámok is maximálissá válhatnak az alsó szakaszon, és az ilyenek az igazán nagyok (1919, 1932, 1970). A Körös, de főként a Maros tetőzésében gyakran megelőzi a Tisza árhullámát, amiatt többször előfordult már, hogy Szegeden néhány nappal, sőt akár egy héttel is hamarább tetőzött a Tisza, mint Szolnokon. Szegedet illetően egyébként — mint ahogy azt Márfai László kimutatta [22] — a leggyakoribb a Maros kétnapos sietése a Tisza előtt, de ez a kijelentés a 68,3%-os szórási intervallumon belül is csak ±3 nap pontosságú.

Általánosságban a száz éves időszak tanulmányozásának eredményeként még az alábbiakat jegyezhetjük meg:

— A megelőző évszakok csapadékossága vagy szárazsága sohasem befolyásolta a következő évszakok árvízi viszonyait. Többször előfordult ugyanis, hogy száraz ősz után csapadékos és árvizes tavasz következett he, de az is, hogy száraz tél és tavasz után rendkívüli csapadékosságú nyár. Abból tehát, hogy egy telet milyen csapadékosságú ősz előz meg, vagy abból, hogy egy tavasz olva- dásos vagy csapadékos volt-e, úgyszólván nem következik semmi az elkövetkező időszakokra nézve.

37