Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)
4. A Tisza nagyvizeinek statisztikai jellemzése az 1876–1975. időszakban
lékfolyók árhullámaival is csúcsban találkozik, már bekövetkezhet a maximális víz esete is a Tiszán. Ennek kifejlődéséhez azonban sok idő kell, és erre rendszerint nem elég az év első négy hónapja: a téli-tavaszi vizeknek egybe kell folyniuk a későtavaszi-koranyári vizekkel. Említsük meg itt azokat az éveket, amelyekben a Tisza vízszintje meghaladta a 800 cm-t, annál is inkább mert a mai töltésrendszer általában ennél a magasságnál igényel fokozottabb, rendszerint III. fokú védelmi készültséget. Vásárosnaményban 1876, 1881, 1888, 1895, 1932, 1940, 1948, 1962 és 1964 tavaszi évharmadában, 1884, 1919, 1970 és 1974 nyári évharmadában, 1915 és 1947 őszi évharmadában tetőzött a vízállás 800 cm felett, ezen belül a 900 cm-t csak egyszer érte el: 1888 március 23-án, és egyszer haladta meg: 1970. május 15-én (912 cm). Tokajban 1888, 1895, 1924, 1932, 1940, 1941, 1964 és 1967 tavaszán, 1919, 1970 és 1974 nyarán, 1915, 1925 őszén tetőzött a vízállás 801—900 cm között. Tokajban még nem volt 900 cm-t meghaladó víz. (LNV = 880 cm, 1979. február 4-én). Szolnokon 1888, 1895, 1924, 1932, 1940, 1941, 1953, 1962, 1964, 1966, 1967 és 1970 tavaszán, 1919, 1941, 1970 és 1974 nyarán, 1915 és 1974 őszén tetőzött a vízállás 800 cm felett, ezenbelül 900 cm felett csak egy ízben: 1970. május 31-én (909 cm) — majd 1979. február 12-én még egyszer (904 cm). Szegeden 1879, 1881, 1888, 1889, 1895, 1924, 1932, 1940, 1941, 1962 és 1970 tavaszán, 1913, 1919, 1941, 1970 és 1974 nyarán tetőzött a vízállás 800 cm felett. Ősszel 800 cm-nél magasabb vízállás Szegeden még nem fordult elő. 900 cm feletti tetőzés az elmúlt száz évben Szegeden volt a legtöbbször: 1919. május 12-én 916 cm-rel, 1932. április 15-én 923 cm-rel, 1970. június 2-án 961 cm-rel, majd ugyanezen árvíz során még egyszer: 1970. június 18-án 924 cm-rel tetőzött a Tisza. A négy .kiválasztott vízmérce adataiból megállapíthatók azok az évek is, amelyek különlegesen magas vízállásaikkal tűntek ki és a vízügyi szakemberek számára mindenkor emlékezetes tiszai árvizeket eredményeztek. Ilyen évek elsősorban: 1888, 1895, 1919, 1932, 1940, 1941, 1970, 1974, 1979 és 1980. Ezekből 1888, 1895, 1932, 1940 és 1979 árvizei téli—tavaszi vizek voltak, 1919, 1941 és 1970 árvizei késő tavaszi vizek, bár 1970-iben koratavaszi áradás is volt, az 1974. és 1980. évi pedig kifejezetten nyári árvíz volt. Az 1879 évi árvíz, amely Szegedet 806 cm vízállás mellett romba döntötte, a Szeged feletti vízmércéken nem érte el a 800 cm-t. A 800 cm-t meghaladó vizek a száz év közül Vásárosnaményban 15, Tokajban 13, Szolnokon 15, Szegeden pedig 14 év folyamán fordultak elő. Ez a gyakoriság átlagosan 7 éves visszatérésű. Viszont a kialakult vízállások az átlagosakhoz képest is, a mederből való kilépésre mértékadónak tekintetthez is (600 cm) igen magasak, a partéi meghaladási szintjéhez képest, 300—360 cm-rel is. A továbbiakban azt is el kell döntenünk, hogy statisztikai sokaság elemeit képező adataink miként általánosíthatók a jövőbeni vizsgálatokhoz, pl. a következő száz év tiszai nagyvizeinek várható alakulására vonatkozó megállapításokhoz. Erre a matematikai statisztika módszereivel adhatunk választ. A 4—1 és 4—2 táblázataink megadták az évharmados NV-vel kifejezett, száz év alatt előfordult vízállások relatív gyakoriságát. Valamely esemény relatív gyakorisága (p) binomiális eloszlást követ k = n. p várható értékkel és o = V n. p. (1—p) = 10. V p. (1—p) szórással (ahol n az összes esetek száma, itt tehát 100, p pedig a táblázatokban található k értékből a k/n osztással képzett 36
