Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)
4. A Tisza nagyvizeinek statisztikai jellemzése az 1876–1975. időszakban
4. A Tisza nagyvizeinek statisztikai jellemzése az 1876—1975. időszakban 4.1. Az áradások típusa, mértéke és gyakorisága A szabályozott Tisza első évszázadának nagyvízi eseményeit a következőkben a statisztika eszközeivel elemezzük. Közlendő adataink tehát egyúttal statisztikai sokaság elemei is. A számokkal kifejezett tények tömege külön útmutatások nélkül önmaga is megmagyaráz mindent. Egyes tények annál meglepőbbek, minél inkább puszta tények maradnak, és olykor megerősítenek eddigi hidrológiai szemléletünkben, olykor pedig módosítják azt. A Tisza nagy vizeinek egyszerű, de mégis jól kifejező — reprezentatív — jellemzésére vizsgáljuk a folyó négy legfontosabb vízmércéjét: a vásárosna- ményit, a tokajit, a szolnokit és a szegedit. A felsorolt vízmércék választása mellett szól, hogy mindegyikük a Tisza szabályozott, síkvidéki szakaszán van, a magyar Felső-, Középső- és Alsó-Tisza egyaránt képviselve van közöttük. Vásárosnamény adatai tartalmazzák a Szamos hatását, Tokaj adatai a Bodrogét, Szeged adatai a Körösét és főként a Marosét. Szolnok a Közép-Tisza jellemző vízmércéje. Tokaj és Szeged a vízhozamnövekedések Bogdánfy szerinti végpontjai, Szeged ezen felül az az utolsó hazai vízmérce-szelvény, amelyen a tiszai vízgyűjtő minden vízcseppje átfolyik. További vizsgálatunk lényeges kérdése, hogy milyen vízállásokat tekintsünk a Tisza kiválasztott négy fő vízmércéjén „áradás”-nak. Ez bizonyos határok között kétségtelenül megállapodásunktól függ. Az egység és az egyszerűség érdekében némi engedménnyel azt mondhatjuk, hogy a 600 cm-es vízállás a legjellegzetesebb, amely mind a négy kiválasztott vízmércén és azok mértékadó folyószakaszán közel áll ahhoz a magassághoz, amely alatt a folyó még a természetes medrében marad. Ott, ahol esetleg ez a vízállás is túlfolyást jelentene, viszont azt fontolhatjuk meg, hogy 600 cm-ig a XIX. századot megelőző műszaki fejlettséggel és védekezési eszközökkel is biztonsággal medrében tarthatták a folyót. Ezért a 600 cm-es vízállás meghaladásához kötöttük, hogy a vizsgálati időszakokban a négy fő vízmércén statisztikai összegezéseinkben az áradás előfordulását vegyük számításba. 31
