Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)
4. A Tisza nagyvizeinek statisztikai jellemzése az 1876–1975. időszakban
Amint a 2. fejezetben kifejtettük, a Tiszán évenként három jellegezetes áradási típus különíthető el: a téli és a tél végi hóolvadásből, továbbá az azt követő tavaszi esőkből származó tavaszi áradás, a májusi és júniusi esők nyomán elinduló, olykor júliusra is áthúzódó, zöldár néven is ismert nyári áradás végül az őszi esőzésekből keletkező őszi áradás. Ezek közül a különböző években akár az egyik, akár a másik, akár mindegyik el is maradhat. Célszerű ezért a megtörtént esetek alapján a szabályozott Tisza első száz évét a típusos áradások előfordulásának száma szerint is jellemezni. A számszerű értékelés egyszerűsítése érdekében szabjuk meg a tavaszi áradás időszakát a január 1—április 30. közötti első évharmadban, a nyári áradásét a május 1—augusztus 31. közötti második évharmadban, az őszi áradásét pedig a szeptember 1—december 31. közötti harmadik évharmadban. Ez a felosztás elég jól követi a Tisza áradásainak sajátosságait. Némi hibalehetőség ugyan, hogy a május 1. után tetőző egyes elkésett, vagy levonulása során visz- szamaradt hóolvadásos eredetű, vagy tavaszi esőből származó árhullámokat önkényesen a nyári évharmadba számítunk. Az sem egészen helytálló, hogy a gyors decemberi olvadások tipikusan téli, inkább a tavaszi évharmadhoz illő áradásait összevonjuk az őszi áradásokkal. Ezeknek a kivételes eseteknek azonban nincs nagy jelentőségük, mert viszonylag ritkák. Azokat az évharmados időszakokat, amelyekben a vizsgált vízmércén a vízállás nem haladta meg a 600 cm-t, a 0 kódjellel, azokat pedig, amelyekben meghaladta, tehát legalább 601 cm volt, az 1 kódjellel jellemezzük. Ilyen módon egy esztendő áradási típusa szerint nyolcfajta lehet. A 000 megjelölésű évben az adott vízmércén nem mértek 601 cm-t vagy annál magasabb vízállást. Az 111 jelű évben mind a három évharmadban külön-külön legalább egy ízben — egy napon át — elérte, vagy meghaladta a 601 cm-t a vízállás. Az 100 esetben csak a tavaszi, a 010 esetben csak a nyári, a 001 esetben csak az őszi évharmadban fordult elő legalább egy alkalommal a 600 cm-es vízállás meghaladása. A 110 eset a tavaszi és a nyári, az 101 eset a tavaszi és az őszi, az 011 eset a nyári és az őszi áradás ugyanazon évben való előfordulásának esete. Kódolásunkkal az árvízi 600 cm-es szintnek évharmadon belüli egyszeri — egy napos —, vagy többszöri — egyfolytában vagy több alkalommal előforduló több napos — meghaladása között nem teszünk különbséget: minden esetben az 1 kódjelet használjuk. Azokat a vízállásokat, amelyeket az egyes évharmadokban az egyes vízmércéken maximumként mértékadónak tekintettünk (NV), a Tisza 1876—1975. időszakára vonatkozóan a I. melléklet tartalmazza. A II. melléklet számot ad a Tisza szegedi vízmércéjén észlelt 1876-ot megelőző évi NV vízállásokról, míg a III. melléklet a Tisza legfontosabb mellékfolyóinak évi NV értékeit mutatja be az 1876—1975 évekből. A vízállások számértékeit a száz éves időszak Vízrajzi Évkönyveiből Rátky László állította össze. A szegedi történelmi vízállásokat Plesovszki Pál összeállításából vettük át. A 4—1 táblázat a 0 és 1 kódjelek kombinációival mutatja be, hogy az 1876—1975 százéves időszakban a különböző áradási típusú esztendők hányszor fordultak elő. A 4—1 táblázatból kitűnik, hogy a legnagyobb relatív gyakoriságukkal a száraz, tehát a 000 jelzésű évek vezetnek a sorban. A felső három fő tiszai vízmércén közel 30%-os, míg a szegedin közel 40%-os előfordulási gyakoriságot kaptunk. Ez azt mutatja, hogy a Tisza áradásai hosszú éveken át elmaradhatnak. Ilyen száraz periódusoknak tekinthetők pl. az 1896—1901, az 1903— 32
