Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)
3. A Tisza szabályozása
Dégen Imre 1969-ben állapította meg, hogy a Tisza a szabályozás folytán kialakult új helyzetet ma már elfogadta, alkalmazkodott hozzá. A meder beágyazódott, csökkent a medervándorlás és növékedett az árvízi biztonság. Azt is megjegyezte, hogy a Tisza-völgy rendezésének feladata a szegedi, 1879-i árvíz hatására emelkedett azzá az általános érdekű nemzeti üggyé, amivé a munkálatokat elindító Széchenyi István és Vásárhelyi Pál kívánta tenni. Az árvízvédelem fejlesztésének, a gátak építésének sajátos módon rendszerint egy- egy árvízi katasztrófa adott lendületet. Az árvízvédelem nagy műve azonban csak akkor hatékony, ha nem alkalomszerűen, hanem előrelátóan, tervszerűen, nemcsak árvíz idején és az utána következő időszakokban, hanem folyamatosan és következetes rendszereséggel végezzük fejlesztését. A Tisza-völgy fejlesztése ma nemcsak az árvízvédelmet és folyószabályozást jelenti, hanem az öntözés, az árvízmentesítés, a folyószabályozás, a belvízrendezés, a víziútháló- zat-fejlesztés és a villamosenergia-termelés együttes munkálatait. A Tisza-csa- tornázás a tiszalöki vízlépcső megépítésével 1954-ben kezdődött. 1973-ban elkészült a kiskörei vízlépcső, 1977-ben jugoszláv területen a törökbecsei. Ezeket követi majd a csongrádi, később a záhonyi és a vásárosnaményi vízlépcső. Ezek a vízlépcsők vízhiány esetén a Tisza kisvízi gazdálkodását befolyásolják. [7.] A Tisza-szabályozás megkezdésének 125. évfordulóján, 1971-ben Botár Imre és Károlyi Zsigmond történeti összefoglalója jelent meg a „Vízügyi történeti füzetek” sorozatában. Ez az összefoglaló ismerteti a hosszú időn át elveszettnek hitt Vásárhelyi Pál-féle „általános Tisza-szabályozási terv”-et is. Ebben a műben részletesen le van írva a Tisza-szabályozás története, ezen felül adott azoknak a szakmai műveknek az ismertetése is, amelyek a kezdettől a mai napig a Tisza-szabályozással foglalkoztak. Ez méltó visszatekintés a magyar mérnök és földmunkás hatalmas alkotására. [6.] 30
