Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)
3. A Tisza szabályozása
és azt sem, hogy a mellékfolyók későbbi árhullámai ne találkozhassanak a Tisza korábbi árhullámával. .. Ezért kedvezőtlen az árvízi helyzet a Körös és a Maros beömlése között és körül. Ezt a körülményt nem lehetett az esés megnövelésével jobban ellensúlyozni, mint ahogy történt, mert már nem maradt jelentékenyebb átvágható kanyarulat sem magán ezen a szakaszon, sem alatta. Minden megtörtént, ami lehetséges volt, de a Tisza árvízlevezető képességét nem lehetett a meder fejlesztésével sem tovább fokozni, mert a talaj ellenállása, de általánosságban a medret fenntartó hatások együttessége ennek határt szab. Egyedüli — de csak részleges — ellensúly lett volna az ármeder szélességének hatásos megnövelése ezen a szakaszon. Ezzel az eszközzel azonban nem éltek, illetőleg nem élhettek már olyan mértékben, hogy elég hatásosan ellensúlyozhatták volna a kedvezőtlen adottságokat. . .. Védelmül csupán a töltéseknek további magasítása és erősítése maradt hátra.” A szűkületekre vonatkozóan Iványi Bertalan a következőket közölte: Szeged alatt, Péterrévétől felfelé a Maros torkolatáig a 77,5 km hosszan 32 km-en S00 m-nél is kisebb a hullámtér szélessége, 13 km-en pedig a 400 m-t sem éri el. 1000 m vagy annál szélesebb hullámtéri medret mindössze 22 km-en találunk. A Maros és Körös torkolata között kevesebb a szűkület. A 61 km-es folyószakasz 21 km-én van 1000 m-t elérő vagy meghaladó hullámtér. A Körös torkolata és Szolnok között a 73,5 km folyóhosszból 54 km-en megvan a 760 m hullámtéri szélesség, de 15 km-en 600 m-nél kevesebb, sőt egy helyen 350 m-es. A Szolnok feletti kisebb szűkületeknek nincs hatásuk az árvízszintekre. A szűkületek tehát részben Csongrád, döntőbben Szeged alatt jelentékenyek. „Végeredményben — ha az árvizek magasságnövekedésének megfelelő védelmi berendezésekről gondoskodunk, magát a védekezést pedig jól megszervezzük és erélyesen végrehajtjuk — a veszély súlyossága és a védelem hatékonysága között fenntartható az egyensúly.” 3—7 kép: Dégen Imre (1010—1077). 29
