Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A kultiirmérnökök hatvan évi munkásságának eredményei. Irta: Lászlóffy Woldemár dr
Máramaros vármegyének iparfejlesztési tervét is. Ezen az alapon 77 vízierőművet terveztem meg 203.500 hasznos lóerő állandósításával. Az erőművek egymással összehangolva működnének és évente 1.310,280.000 kilowattóra villamos áramot szolgáltatnának. Ez a mennyiség kb. Nagy- magyarország negyed részének villamosítására volna elegendő. A kérdés közgazdasági jelentőségéről sokat mondhatnék, ez azonban már túlhaladná ennek a visszaemlékezésnek a kereteit. Munkálatainkhoz, s hivatalunk jövőjéhez fűzött szép reményeinket az 1918 őszén bekövetkezett összeomlás tette tönkre. 1919 január 15-én az ukrán, 17-én éjjel pedig a román betörés s ennek folytatáskép a megszállás lepett meg bennünket. Román esküt hivatalomnak egyik tagja sem tett . . .» A Kükiillíik és az Olt vidékén főképpen vízmosáskötési munkák foglalkoztatták a brassói kultúrmérnöki hivatalt. Ezekről néhai Zayzon Géza kartársunk számolt be a Vízügyi Közlemények hasábjain.1 A vízmosások megkötése körüli tevékenység fokozottabb mértékben nyilvánult Udvarhely vármegyében. A nagy szintkülönbségek, a talaj alkata és a heves nyári záporok miatt a vármegye területén nagyon sok vízmosás van. Megkötésükre a földművelésügyi miniszter 1904-ben ínségsegély címen 21.000 K-t utalt ki. Ezzel az összeggel, és a Firtosmartonos község részére külön engedélyezett 3000 K-val kezdették meg a vízmosások megkötését, és folytatták az 1905., 1907. és 1908. évben engedélyezett 20—20.000 K állami segéllyel. Ezen kívül Siklód községnek a rajta átvonuló Nagypatak rendezésére 17.000 K külön állami segélyt engedélyezett a miniszter. Ezekkel az összegekkel és az érdekeltek természetbeni hozzájárulásával 1903 és 10 közt 35 község határában összesen 147.000 korona értékben készült 17 beton-, 115 kő-, 121 fa- és 475 rőzsegát hirdeti a délkeleti végeken a kultúrmérnököknek a magyar földet mentő tevékenységét. (16—18. kép.) A nemrégen elhúnyt Tomka Emil ny. h. államtitkár, az aradi kultúrmérnöki hivatal egykori főnöke, az arad-csanádi öntözések és a rizstermelés térhódítása érdekében apostolkodott. «Az arad-csanádi öntözések» című nyomtatásban megjelent tervleírását így fejezte be : «Az arad-csanádi öntözések létesítése az Alföld közgazdasági, társadalmi és mezőgazdasági viszonyaiban egy új, egy szebb kor hajnalát jelenti. E kérdésben, tudom, vidékünk felvilágosult gazdaközönsége velünk érez, azért bízom abban, hogy a mű, melynek tervét lelkiismeretesen igyekeztünk elkészíteni, nemsokára létesülni fog.» A szép terv csak álom maradt, egyike a sokaknak, amelyeket Trianon kegyetlensége szertefoszlatott. De a gondolatot semmiféle gyűlölködő hatalom sem tudja megsemmisíteni. Ott maradt a marosmenti síkságon — a jövendő magyar Lombardiában, ahogy Kvassay nevezte1 2 — és túl fogja élni a határokat. A Bánátban és Bácskában több száz kilométer csatorna és számos szivattyútelep hirdeti a kultúrmérnökök munkásságát. A nagyarányú 1 A vízmosások szabályozása. Vízügyi Közlemények 1916. évi 1. szám, 38. oldal. 2 Kvassay Jenő: A hazai öntözések mai állapotáról. Vízügyi Közlemények, X. füzet, 130. oldal. A KULTÚRMÉRNÖKÖK HATVANÉVI MUNKÁSSÁGÁNAK EREDMÉNYEI 77
