Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A kultiirmérnökök hatvan évi munkásságának eredményei. Irta: Lászlóffy Woldemár dr
78 LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR DR. lecsapolásoknak alig van irodalma, mert nem voltak különleges műszaki nehézségekkel kapcsolatosak. A szivattyútelepeknél pedig a hatalmas, zakatoló gépek és a messzire ellátszó kémények vonják magukra a figyelmet ; azt, hogy a mű hatásossága elhelyezésén és általános elrendezésén múlik, észre sem veszik. Ilyenformán a kultúrmérnökök szerepének fontosságáról általában megfeledkeznek. Pedig kultúrmérnöktől, Lisznyay Damó Tihamértól, a Vili. kerületi kultúrmérnöki hivatal egykori főnökétől származik az a jelentékeny megtakarításokat biztosító gondolat is, hogy a belvízszivattyútelep nyomócsövéül azt a csőáteresztőt használják fel, amely kisvíz idején a belvizek szabad levezetésére szolgál. Először 1888- ban, a torontálmegyei bocsár-tiszahegyesi belvízlecsapoló társulat szivattyú- telepénél alkalmazták ezt az elvet.1 Péch Bélának, ma élő kultúrmérnökeink legidősebbjének köszönhetjük, hogy a magyar kultúrmérnökök Fiúméban, ill. Horvátország területén végzett egyik legszebb munkájának a szakirodalomban emléket állított.1 2 A Recsina folyó szabályozását 1898—1908 közt végezte az I. kerületi kultúrmérnöki hivatal 580.000 korona költséggel, amely összeget az 1895 : XVIII. t. c.-ben engedélyezett viziberuházási hitelből a magyar kormány bocsátott rendelkezésére. (19. és 70. kép). Végül térjünk vissza a Felvidékre, ahol a magyar kultúrmérnöki munkát Kvassay Jenő 1876-ban megindította. Az ott 1910-ig végzett munkákról Rohringer Sándor, a besztercebányai, majd kassai kultúrmérnöki hivatalnak hosszú időn át volt főnöke rajzolt összefoglaló képet.3 24.000 kát. hold alagcsövezése, községi belsőségeket és a közlekedést veszélyeztető vízmosások megkötése, a partjaikat szaggató Felső-Vág, Hernád, Bialka megfékezése, és községi vízvezetékek sora hirdeti itt a magyar kultúrmérnöki munkát. (20—22. és 71. kép). Cikke befejező szavainak különleges jelentősége van ma : «A magyar mérnök, midőn kötelességét teljesíti, gróf Széchenyi István eszméinek megvalósításán fáradozik. Ő kezdette meg Magyarország újjászervezését ; mérnök-ember volt a munkatársa, mérnökök azok, akik egy-egy jelentős lépéssel vitték előre az ország anyagi fejlődését és folytatják a legnagyobb magyar munkáját. S ha mindaz, amit ismertettem, nem is nagy, és világra szóló dolog, mégis ennek a magasztos munkának része s a mérnök, aki területeket lecsapol és vizet szabályoz, elmondhatja, hogy nem élt hiába, ha munkájával egy darab magyar földet tett hasznossá, s a rajta lévők megélhetését megkönnyítette.» 1 Farkass Kálmán: Hazai lecsapolásaink céljaira szolgáló szivattyútelepek leírása. Vízügyi Közlemények, V. füzet, 181. oldal. 2 Péch Béla: A Recsina szabályozása. Vízügyi Közlemények, 1914. évi 2. szám, 101—153. oldal. 3 Rohringer Sándor: Kultúrmérnöki munkák a Felvidéken. Vízügyi Közlemények, 1912. évi 6. szám, 157—174. oldal.
