Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A kultiirmérnökök hatvan évi munkásságának eredményei. Irta: Lászlóffy Woldemár dr
74 LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR DR. A nyolcvanas évek elején Bolla Mihálynak, aki akkor úgyszólván egyedül dolgozott Kassán, főfeladata még a felvidéki gazdaközönség felvilágosítása, tehát kultúrmisszió volt. A kilencvenes években az ő nyomán már hat mérnök és néhány vízmester dolgozott a rendszeres alagcsövezési, rétöntözési, pataktisztogatási, folyószabályozási munkálatok előmunkálatain, tervezésén és kivitelén.» Becker Áddm visszaemlékezéseinek további soraiban megelevenedik előttünk az egész Felvidék, a Kisalföld peremétől és a Vág és Garam völgyétől a Magas Tátra bérceiig. «Abban az időben a legnagyobb alagcsövezési munkálatokat a Szepességen végeztük, részben a német kisbirtokosoknak (Késmárkon és Nagylomnicon), részben a magyar középbirtokosoknak (Nagylomnicon és Ószelecen), azonkívül a szepesi püspökségnek (Savnikon) és a gróf Csáky uradalomnak (Szepesváralján). Második helyen állt az alagcsövezések szempontjából Túróc vármegye, ahol a Túróc-folyó kavics-altalajú völgyében a felszín alatt már 70—80 cm mélységben állandóan talajvíz volt. Ezt a vízszint le kellett szállítani, hogy a burgonya el ne rothadjon. Ezért a bérlők a birtokosoktól megkövetelték az alagcsövezést és szívesen fizettek 8%-os kamatot a befektetett tőke után. A talajjavítási munkákon kívül Sárosban a Tárca, Aí>aú/ban a Hernád partbiztosításai, Tornában a Bódva szabályozása, Liptóban pedig elsősorban a Vág partrongálásai elleni védekezés voltak a főteendők. (1—2. kép.) 1899-ben kettéosztották a kassai kultúrmérnöki hivatal területét. Liptót, Árvát és Túrócot a Besztercebányán felállított XVII. kér. kultúrmérnöki hivatal alá rendelték, amelyhez még Zólyom és Nógrád vármegye tartozott. Két évet töltöttem Besztercebányán. Ezalatt elkészült a po- tornya-magyarfalvi Vágszabályozás felső része. 1900-ban az okolicsnói partbiztosítást építettük meg a róm. kát. templom védelmére és megterveztük a csemici Vágszakasz rendezését. (22. és 24. kép.) Szent- ivánban, Szentiványi József — az igazi magyar nábob, — részére rét- alagcsövezés készült. A munka sikeres végeztével ő is őszinte barátjává vált a kultúrmérnököknek, éppúgy mint a három vármegye egész birtokososztálya. Érdekes volt Kispalugyán Palugyay Móric birtokának alag- csövezése. A kivitel során derült ki, hogy az a tábla, melyben dolgoztunk, már alagcsövezve volt, de a sekélyen (0-6 m mélyen) és a legnagyobb esésben (20—30°/oo) elhelyezett szívóknak semmi hatásuk sem volt. Ezt a kontármunkát 10 évvel előbb lengyel munkások terv nélkül vállalták és végezték. A rendszeres alagcsövezés azután itt is teljesen bevált. Itt próbáltuk először a Felvidéken a lengyel alagcsőmunkások helyett az alföldi kubikosok alkalmazását. Teljes volt a kudarc. A lengyel munkás 6 krajcár fm-kinti egységárral 1-5—2 forint napi keresetre tett szert, a kubikos nem tudott 1 forintot sem keresni, mert nem volt hajlandó széles ásóját az alagcső-ásóval felcserélni és a keskeny árokba féloldalt beállni. Kétszer olyan széles árkot ásott mint a lengyel, tehát kétszer annyi munkát végzett és a széles árokfenéken az alagcső jó elhelyezése is nehezebb volt. (Később mégis sikerült a magyar munkásokat -— ha nem is a kubikosokat — az alagcsőfektetésre megtanítani.) 1901 novemberében a komáromi II. kerületi kultúrmérnöki hivatalhoz kerültem, amelynek a hatásköre Komárom, Győr, Esztergom, Hont és
