Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A kultúrmérnökség és a vízjogi törvény. Irta: Rohringer Sándor
54 ROHRINGER SÁNDOR ármentesítő és belvízlevezető munkák, de egyben határozott feladatok is, amelyeknek programmját a kényszer adta. Megoldásukról külön- külön törvények intézkedtek,— ilyen pl. az 1840: X. t.-c., az ú. n. tiszai törvény, — amelyek gondoskodtak az egyes különleges feladatok végrehajtásának szervezetéről, a műszaki személyzetről, a szükséges fedezetről stb., de szorosabb értelemben vett vízgazdasági politika, országos munkaterv, amely a részletfeladatok közt összefüggést teremtett, sorrendjüket megállapította és a szabályozott vizek hasznosítását világos tervezetbe foglalta volna, még nem volt. Széchenyi elgondolása a vizek kártételei elleni küzdelmen kívül ugyan a vizek mindennemű hasznosítására, így az öntözésre is kiterjedt, azonban ez akkor még csak egyetlen hang volt abban az irányban, hogy a vizek rendezésével az Alföld feladatai még nem lesznek befejezve. Az, hogy az árteres, mocsaras Alföld virágoskertté váljék, akkor még a messze jövő zenéje volt. Az első magyar mérnök, aki látta, hogy a vizek kártételei elleni gigantikus küzdelem még csak félutat jelent az Alföld boldogulása felé, s hogy a folytatásnak a vizek szervezett felhasználásának kell lennie, Kvassay Jenő volt. Elgondolásai nyomán épült fel az egész újabb vízgazdasági politika, amelynek útján ma is haladunk. Az észszerű vízgazdasági politika voltaképen a vizek használatával kezdődik. Ezért Kvassay, amikor egyrészt a vizek kártétele elleni védelmet általánossá akarta tenni az egész ország területén, második lépésként a vízhasznosítás és különösen az öntözések elterj esztése érdekében végzett erőteljes, meggyőző munkát. Majd későbben kiterjesztette vízgazdasági politikáját a hajózásra, a vízierők kihasználására, a halászatra, és az egészséges ivóvízellátást szolgáló első szervezet is az ő nevéhez fűződik. Kezdetben egyedül járta az országot és apostolként hirdette a magyar föld termőképességének fokozását, a talajjavítások szükségét. Később néhány kultúrmérnöktársával végezte ugyanezt, míg végül az 1879. évben a kormány felállította a kultúrmérnöki szervezetet, mely a talajjavító munkák végrehajtását rendszeressé tette. A kultúrmérnökök igen népszerű és szívesen látott segítői voltak a magyar gazdáknak s a talajjavítások évről-évre nagyobb mértéket öltöttek. Munkásságuk nyomán hamarosan számos vízhasználati kérdés merült fel, amelyeknek egyöntetű elintézése kívánatossá tette, hogy egységes és valamennyi vízijogra és vízhasználatra irányt mutató törvény lépjen életbe, nehogy a vízjogi kérdések útvesztője megakassza a fejlődést. A haladó korral a vízjogi törvény megalkotása immár halaszthatatlanná vált. A vízjogi kérdésekben — noha több vízügyi vonatkozású törvé
