Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A kultúrmérnökség és a vízjogi törvény. Irta: Rohringer Sándor
A kultúrmérnökség és a vízjogi törvény. Irta : Rohringer Sándor. A Kárpátok övezte Magyarország Reclus híres francia földrajztudós szerint tökéletes vízrajzi egység. Folyói, a Dunát kivéve, csaknem teljes számmal a Kárpátok övezetén belül erednek, s ugyancsak ezen a gyűrűn érnek véget. A kárpáti medence peremének vizei adják az örökké működő kifogyhatatlan vízierőt és adják azt a víztömeget, amely tervszerűen lebocsátva a hajózást megjavíthatja és az öntözést nagy területen teszi lehetségessé. Ennek a nagyszerű, sokoldalú gazdasági feladatnak a megoldása annak az elvnek megvalósítása, amelyet Beszédes József, a neves magyar kultúrmérnök, oly találóan fejezett ki: házadból, kertedből, udvarodból a vizet használatlanul ki rte bocsásd, mert az ingyen, Istennek becses ajándéka. A víz kártételei elleni küzdelemben nagyot alkotott a magyarság, de még ma is érvényes Beszédes József intelme a vizek hasznosítása terén, mert itt eddig aránytalanul kevesebb történt, mint ahogy kívánatos volna. Az 1846. évben gróf Széchenyi Istvántól megindított tiszavölgyi ármentesítés, majd a Dunán, a Bodrogon, Körösökön és Maroson végzett mederszabályozások, ármentesítő és belvízszabályozó munkák mind a magyarság életfeltételeit jelentették. Nélkülük nem fejlődhetett kultúrélet a költőktől oly szépen megénekelt, de Széchenyi szemében sor- vadozónak látott alföldi nagy rónaságon, ahol az árvizektől és belvizektől való szabadulás mindenkitől átérzett szükség volt. Ha ezeket a vízmentesítő munkálatokat a mai magyarság, tájékozatlanságában, nem is tudja kellően méltányolni, a tájékozott ember nemzetünk halhatatlan teljesítményét látja bennük, amely Széchenyi szavai értelmében nem csupán a Tiszavölgynek, hanem a Dunántúlnak pusztulását is megállította. Ezeknek a mai Magyarország létalapját biztosító munkálatoknak elvégzése volt az első lépés azirányban, hogy a nagy erekkel, árterekkel, mocsarakkal, nádasokkal borított, és még a múlt évszázad derekán is középkori állapotban lévő, úttalan, irdatlan vizes és csak ridegmarha tenyésztésére alkalmas Alföldből újkori értelemben vett kultúrterület váljék és elkezdődjék a vizek hasznosítása is. Nagy dolgok voltak az
