Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Halászat. Irta: Hallóssy Ferenc
228 HALLÓSSY FERENC A törvény általában a porosz halászati törvény nyomán készült, de a társulatokra vonatkozó része teljesen új volt, addig egyetlen ország halászati törvényében sem szerepelt. Az első halászati törvény egyes részeit módosította és kiegészítette az 1925 : XLIII. t.-c., mely rendezte többek közt a hullámtéri mélyedések (anyaggödrök) halászatát és rendelkezett a mesterséges tógazdaságok vasárnapi vízhasználata ügyében. A halászat állami irányítása terén a halászati felügyelő 1894-ig egyedül látta el óriási munkakörét (tógazdasági tervezések, hatósági szakértői működés, halászati társulatok alakítása stb.). Elsősorban rendeznie kellett a halászat jogát mint tulajdont, össze kellett állítania az érdekeltségi kimutatásokat, gazdasági térképeket és nem utolsó sorban meg kellett győznie az érdekelteket arról, hogy a társulatok alakítása nemcsak a nemzet, de saját szempontjukból is előnyös, mert ha a törvény jogaikat bizonyos mértékben korlátozta is, anyagi érdeküket nem veszélyezteti, sőt gyarapítja. 1899-től az országos felügyelőn kívül már három beosztott kultúrmérnök. és több víz-, illetve halászmester végzi a feladatokat. Ugyanakkor a szervezet az Országos Halászati i«» f ^ Felügyelőség nevet kapta. 1906-ban a földművelésügyi minisztériumban a halászati ügyek irányítására külön ügyosztályt szerveztek, melynek irányítását Landgraf János látta el. Az így külső hivatallá lett országos halászati felügyelőség vezetését kultúrmérnök : Répássy Miklós vette át, aki nagy munkakörének ellátásán kívül a szakmunkák egész sorát adta ki és ezáltal a magyar halászat fejlődésének, közgazdasági szempontból is értékké növekedésének megbecsülhetetlen szolgálatokat tett. (Édesvízi halászat és haltenyésztés (Budapest, 1909, 1914), Édesvízi halgazdaságok (Budapest, 1924), szakcikkek az Országos Halászati Egyesület kiadásában megjelenő Halászat című folyóiratban, amelynek Landgraf János után 1912-től 1923-ig szerkesztője is volt, stb.). 1896 óta vett részt a halászat állami igazgatásában és irányításában, miértis annak minden fontosabb problémájánál, így természetesen a halászati novella megalkotásánál is kifejezésre juttathatta a maga mélyenszántó véleményét és gyakorlati éleslátását. Az ügyosztályok számának az ország megcsonkítása utáni apasz- tásakor a halászati ügyosztály megszűnt. Azóta a halászati igazgatást is az országos halászati felügyelőség látta és látja el, miáltal bizonyos tekintetekben kettős szerepet tölt be. Irányítását Répássy Miklós nyugalomba vonulása után Kuttner Kálmán, Fischer Frigyes és vitéz Illésy Zoltán kultúrmérnökök végezték, az elődök és a halászati törvény megszabta kipróbált szellemben. Az országos halászati felügyelőség munkája nem volt könnyű, mert rengeteg nehézséget kellett legyőznie.
