Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Halászat. Irta: Hallóssy Ferenc
HALÁSZAT 229 A pisztrángos tógazdaságok fejlődése aránylag gyorsan indulhatott meg, mert általában kicsinyek. A 2—3 kát. holdas pisztrángos tógazdaság már nagynak számít. A létesítésükhöz szükséges tőkét még a mi szegény és vállalkozási kedv hiányában szenvedő gazdatársadalmunk is elő tudta teremteni. Máskép állott azonban a helyzet a pontyos tógazdaságoknál, amelyek nagy, esetleg többszáz kát. holdas terjedelmük miatt nagy tőkebefektetést igényeltek. Az országos halászati felügyelőség a gazdák ösztönzése végett a nagymultú tatai tógazdaságot még 1891-ben a tudomány akkori állásának megfelelően korszerűsítette. Ez a példa azonban elégtelennek bizonyult, és a pontyos tógazdaságok fejlődése csak akkor indult meg, amikor éleslátású, közgazdaságilag müveit vállalkozók saját költségükön létesített tógazdaságukban megmutatták, hogy a mesterséges haltenyésztés, — ha szakértelemmel és megfelelő üzleti szellemmel vezetik, — jövedelmező mezőgazdasági ággá válhatik. Az úttörők legkíválóbbja, a simontornyai tógazdaság létesítője, Corchus Béla volt. A jó példák nyomán uradalmak és magánosok indultak neki pontyos tógazdaságok építésének. 1918-ban az országos halászati felügyelőség már 109, összesen 12.123 kát. hold kiterjedésű tógazdaságot tartott nyilván, amelyek 17 kisebb terjedelmű pisztrángos tógazdaság kivételével, mind okszerű pontytenyésztéssel foglalkoznak. (15. ábra.) Ezeken kívül mintegy 115 helyen gondoztak le nem csapolható halasvizeket, kb. 10.000 kát. hold terjedelemben. Folyóink és patakjaink felsőbb, hegyvidéki szakaszain a világháború kitörésekor 180 pisztrángköltető telep működött, hogy patakjaink pisztránggal való benépesítését biztosítsák. (16. ábra.) A pisztrángos vizek művelésére különben nagy gondot fordított maga az erdőkincstár is. Nagy-Magyarország kereken 2,000.000 kát. holdnyi kincstári 15. ábra. A tógazdaságok számának és területének fejlődése, 1891—1939.
