Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Artézi kutak. Irta: Pátsch Ignác
220 PÁTSCH IGNÁC dalom 316 kát. holdon olyan permetező öntözőrendszer építését fejezte be, amelynél a vizet 4 db, összesen 3000 liter/perc teljesítményű kút szolgáltatja. * * * Az ivás, itatás és öntözés célján kívül a legkülönbözőbb célokra használják fel ma már a vizet, különösen a városokban. Házi és kisipari üzemek, a legkülönfélébb gyári üzemek, szeszgyárak, tóvízhasználatok, kenderáztató telepek, fürdők és strandfürdők, stb. szinte el sem képzelhetők az Alföldön artézi víz nélkül. A szegedi fehértói városi tógazdaságban az elpárolgó és elszivárgó víz pótlására artézi vizet használnak. Ez a fejlődés nagyon örvendetes volna, ha két tünet aggodalomra nem adna okot. Az egyik, amelyről már említést tettem, az, hogy a kitermelhető artézi víz mennyisége tekintetében bizonytalanságban vagyunk és nem tudjuk, hogy az artézi víznek mindennél fontosabb rendeltetése, azt. i., hogy ivóvízül szolgáljon, a felsorolt vízhasználatokkal nincsen-e veszélyeztetve. A másik sajnálatos tünet, hogy néhány helyen az artézi vízben nagymennyiségű szódát találtak és félő, hogy az ilyen vízzel való öntözés a termőtalaj fokozatos elszikesítésével járhat. Egyik helyen a talajtani vizsgálat szerint 1000 m3 öntözővízzel 80 kg nátriumsó került a talajba. Mindkét tekintetben a legnagyobb óvatosságra van szükség. Az első kérdést a M. Kir. Földtani Intézet máris évek óta tanulmányozza és a kultúrmérnöki hivatalok mind az engedélyezési eljárásoknál, mind öntözések és egyéb vízhasználatok tervezésénél és építésénél a vízzel való takarékoskodás elvét követik. A másik kérdést illetőleg máris van olyan földművelésügyi miniszteri rendelkezés, amely közkutaknál a víz vegyvizsgálatát kötelezővé teszi. Ha a vizsgálatok eredménye kedvezőtlen lesz, célszerű volna a kötelező vizsgálatot minden öntözésre használt artézi vízre kiterjeszteni. * * * Az eddigiekben ismertettem azt a szerepkört, amelyet a kultúrmérnöki hivatalok az elmúlt 60 esztendő alatt az artézi kutak létesítésével és vizüknek használatával kapcsolatban felmerült műszaki és jogi kérdések megoldásánál betöltötték és rámutattam a nehézségekre, amelyekkel kialakult joggyakorlat hiányában meg kellett küzdeniük. A kérdések némelyike országos viszonylatban is fontos és ezért kívánatos, hogy azokat az illetékes szakkörök részletesen tanulmányozzák. Úgy gondolom tehát, hogy nem lesz felesleges rámutatnom néhány feladatra, amelyek megoldásával a további fejlődés helyes mederbe volna terelhető. 1. Kívánatos volna, hogy a hatósági szakértősködés egyetlen szerv
