Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Artézi kutak. Irta: Pátsch Ignác
AZ ARTÉZI KUTAKRÓL 219 szólva a körzeti vízvezetékekről, amelyeknél gyakran a vízhiány is takarékosságra kényszerít. Rosszabb a helyzet az öntözéseknél, még inkább azonban az ipari vízhasználatoknál, különösen ott, ahol élővíz, patak vagy folyó van a közelben. A pazarlás oka legtöbbször a kutaknak elapadása miatti félelem, de gyakran a kényelmi szempont és hanyagság. Sokfelé látható, hogy öntözést szolgáló kút az öntözésen kívüli időben, sőt télen is folyik. Aránytalanul sok vizet pocsékolnak el a gyárak pl. gépeik hűtésére akkor, ha a hűtőtorony építését megtakarítják. Előfordul az is, hogy az elhasznált artézi vizet nem külön, hanem az ipari szennyvízzel együttesen vezetik el. Az ilyen víz a halállományra és a közegészségre egyaránt veszélyes lévén, a hatóságok az országnak fokozatos iparosodásával megkísérelték, hogy a vízjogi törvény tilalmának érvényt szerezzenek, de nem mindig és mindenütt a kellő eredménnyel. A század- fordulón, az ú. n. szabadelvű politikai korszakban, a túlhajtott iparpártolás idejében megtörténhetett, hogy felmerült panaszok esetén az ipartelep, kenyéradó szerepére hivatkozással, el tudta kerülni azt, hogy költséges szennyvíztisztító berendezés létesítésére kötelezzék. Az artézi vízzel való öntözés. Az artézi vízzel való öntözés kezdete már az első kutak megfúrásának idejére tehető. Adva volt az Alföldnek szélsőséges, szárazságra hajló éghajlata és ennek folytán a termelés bizonytalansága, és kínálkozott az az adottság, hogy az ivóvíz nyerése céljából megfúrt kutakból emelés, tehát minden további beruházás és üzemköltség nélkül folyt ki felhasználatlanul a víz. Az első artézivizes öntözések városok, nagyobb községek határában keletkeztek a kutak felesleges • vizének bolgárrendszerű kertészetekben és virágkertészetekben való felhasználásával. Eleinte úgy, mint a kutak, ezek az öntözések sem kerültek hatósági ellenőrzés alá és még ma is valószínűnek kell tartanunk, hogy az artézivizes öntözések nagyobb része éppúgy, mint maga a kút, engedély nélkül működik. A trianoni országban 2232 kát. holdon engedélyezett bolgáröntözésből mintegy 800 hold az artézivízzel öntözötteknek a kiterjedése. A nem engedélyezettek száma ugyanennyire tehető. Ma már artézi vízre alapított rét-, legelő-, szántó- és permetező rendszerű szántóöntözéssel is találkozunk. (A tényleges öntözéskor szükséges nagyobb vízmennyiséget tárolótavak létesítésével biztosítják.) A húszas években megindult egészséges fejlődést a harmincas évek gazdasági válsága akasztotta meg egy időre, de a további fejlődés előrelátható. Mindaddig ugyanis, amíg az országos jellegű öntöző közművek be nem hálózzák az Alföldet, mely folyók és patakok rendszerével nincsen tagozva, az elszórtan fekvő öntözőgazdaságok, leszámítva a folyók és holtágak mentén fekvőket, másképp, mint artézi vízzel, nem öntözhetők meg. Öt évvel ezelőtt a derekegyházi Weisz M. ura
